A „véres csütörtök” valódi felelőseinek nyomában – Beszélgetés Stefka István dokumentumfilmjéről
2016. november 4. 11:02
Tudatos provokáció vezethetett az ’56-os forradalom legtöbb áldozatot követelő tömegmészárlásához, amelyben a Kossuth térre csalt polgári tömegből több száz, egyes források szerint ezernél is több ártatlan ember vesztette életét – állítják Stefka István, A fehér ballonos című dokumentumfilmjében megszólaló szakértők.

Az alkotás legfontosabb felvetése, hogy az október 25-ei sortűz a magyar kommunista hatalom keményvonalasai és a szovjet katonai-politikai vezetés összehangolt akciója volt. A „véres csütörtök” valódi felelőseire, homályban maradt részleteire és hátterére a témában évtizedek óta kutató Jobbágyi Gábor jogászprofesszor és Kahler Frigyes jogtörténész világít rá a félórás filmben, amelyet szerdán mutattak be a Pesti Srácok Emlékparkban. 

Ahogy a filmben megszólaló, a témában hosszú évek óta kutató professzorok, Jobbágyi Gábor és Kahler Frigyes is kifejtik, hamis az a magyarázat, amely szerint az 1956. október 25-i „véres csütörtökön” csak a szovjetek tüzeltek volna a Kossuth téren összegyűlt tömegbe. A helyszínen már a sortűz előtti napokban lőállásokat telepítettek, tehát a sztálinisták minden bizonnyal készültek a vérengzésre – mutatott rá a PestiSrácok.hu lapigazgatója, Stefka István "A fehérballonos" első nyilvános vetítése után, a Horváth Mihály téri Pesti Srácok Emlékparkban. Az 1956-os Emlékbizottság támogatásával készült dokumentumfilm legfontosabb megállapítása, hogy tudatos provokáció történt: a sortüzet nem spontán tüntetés előzte meg, hanem szervezetten csalták, terelték provokátorok az embereket a Parlament elé, ahol lemészárolták őket. A filmben maga a címszereplő, a tragédia egyik túlélője is megszólal. Nagy József Mihály az a fehérballonos férfi, aki egy szovjet tank tetején áll társaival és a nemzeti lobogóval a Kossuth téren készült, s a világsajtót bejárt ikonikus fényképen.

PRECÍZEN MEGSZERVEZETT KELEPCE

A férfi felidézte, hogy a szovjet tank legénysége menedéket kínált neki, amikor a mészárlás elkezdődött. Stefka szerint ez is alátámasztja, hogy a térre kivezényelt szovjet kiskatonák mit sem tudtak arról, mi készül, míg a keményvonalas pártvezetés és Akadémia utcai pártközpontban összesereglett szovjet vezetők – köztük Szerov, a KGB vezetője – pufajkásokat, zöld ávósokat, a Partizánszövetség embereit, valamint más szovjet egységeket – és ki tudja még, miféle csoportokat – már korábban készenlétbe rendelték a precízen megtervezett kelepcéhez. És nem csak ott: az országosan 67 helyszínen elrendelt sortűz közül számosat előre megtervezhettek, illetve összehangolhattak. A bizonyítékok arra utalnak, hogy Salgótarjánban is szándékosan terelték a pártház elé az embereket – mondta a rendező.

MÉG MINDIG MEGOSZTÓ ’56

Stefka szerint, bár elvileg 26 éve történt, 1956 feldolgozását tekintve a mai napig nem zajlott le a rendszerváltás.

Minden évben, szépen és méltó módon megünnepeljük a forradalmat, végre békésebb körülmények között, nem pedig szétverve, mint 2006-ban. Ennek ellenére komolyabb kutatómunkát kellene végezni az események feltárására: közelednie kellene végre egymáshoz a különböző történészcsoportoknak, és sürgősen életre kellene hívni egy olyan történészi bizottságot, amely a helyére teszi 1956-ot – hangsúlyozta, majd emlékeztetett arra, hogy az elmúlt egy hónapban többször is elhangzott nagy nyilvánosság előtt, hogy ’56 ellenforradalom volt.Stefka szerint  már 1989-ben egyértelműen konszenzus született, amikor az első magyar szabadon választott parlament az első törvényében kimondta, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt.

Mint mondta, ez azóta nem kérdés, szemben azzal, hogy 2016-ban miként lehetséges lefasisztázni a magyarok szabadságharcát, amelyben ezrek haltak meg, fiatalokat, szinte gyerekeket ítéltek el koncepciós perekben és végeztek ki, százezrek menekültek el az országból, családok tízezreit szakították szét és tették tönkre.

Erről szólva a közönség soraiból egy idős úr rámutatott: a magyar forradalom annyira volt antiszemita, hogy 1956. november 14-én Golda Meir izraeli külügyminiszter, későbbi miniszterelnök az ENSZ-től azt követelte, hogy tegyen lépéseket Magyarország függetlenségének védelmében. Stefka István megjegyezte, vitathatatlanul izzó volt a gyűlölet, amely a sztálinista diktatúra pribékjeivel szemben évek alatt felgyülemlett, azonban gyerekkori emlékei alapján sem tudja elfogadni az általánosítást, miszerint a forradalom napjaiban prédaként tekintettek volna a kommunistákra.

CSUPA BECSÜLETES MAGYAR EMBER

Ezzel kapcsolatban felidézte, édesapja több családot is megmentett a felkelők bosszúja elől, emberségével pedig korántsem volt egyedül azokban a napokban. Miután gellérthegyi házukat 1951-ben államosították, 7-8 „ávós családot” költöztettek apja ingatlanjába, meghagyva 3 szobát Stefkáéknak. 1956 októbere végén fegyveres egyetemisták keresték náluk az ávósokat, ám féltve az ártatlan nőket és gyerekeket, akiknek semmi közük nem volt a családfők bűneihez, Stefka édesapja elküldte őket azzal, hogy náluk nem laknak kommunisták, „csak csupa becsületes magyar ember”. A rendező elárulta, ennek a gesztusnak köszönhető, hogy a megtorlások alatt békén hagyták a forradalommal szimpatizáló családját. November 4-ike után, amikor elindult a szovjetek Hullám nevű hadművelete, a szomszéd családfők géppuskafészket telepítettek a háztetőre, s onnan lőtték a felkelőket.

ÁLOM MARADT AZ IGAZSÁGTÉTEL

Egy másik felszólaló szerint Kéri Edit néhány éve megjelent könyve is jelentősen hozzájárul a tisztánlátáshoz. A "Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban" című kötet megismertet 234 áldozat és a 195 lövöldöző gyilkos nevével. Az olvasó meghökkenhet, hisz több jelenlegi politikus családnevével is találkozhat a tettesek oldalán. Stefka István emlékeztetett arra, hogy Zétényi Zsolt MDF-es országgyűlési képviselő éppen 25 éve, 1991. november 4-én nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely az önkényuralom által nem üldözött szándékos emberölés, halált okozó súlyos testi sértés és hazaárulás büntethetőségét tette volna lehetővé, ám a parlamentben megszavazott „lex-Zétényit” megsemmisítette az Alkotmánybíróság. A valódi bűnösök, mint a sortüzek elrendelői, Apró Antal, Biszku Béla és mások akkor még éltek, és számot adhattak volna a tetteikről. 

Végül senkit nem ítéltek el, ami katasztrófa, hiszen így az igazságtétel éppúgy álom marad csupán, mint a forradalmat érintő közmegegyezés – mondta.

A közönségből Székely Kornél grafikusművész ehhez hozzátette, a probléma alapvetően az, hogy a világháború után az egyik fél megkapta méltó büntetését, míg a másik, szintén milliók haláláért és nyomorúságáért felelős ordas eszme képviselői egyáltalán nem. Ha a nürnbergi perhez hasonló eljárások megtörténtek volna a kommunizmus bűneivel kapcsolatosan is, akkor ma 1956-al kapcsolatban is jóval tisztábban látnánk – vélte. Stefka erre reagálva kifejtette: túlságosan puhányok voltak a bűnösökkel – a kínzókkal, a vallatókkal, a sortüzek elrendelőivel -, akik nemhogy megúszták a felelősségre vonást, de titkolva a múltjukat, sokan közülük a legjobb helyekre is beülhettek.

„1956 továbbra sincs a helyén kezelve. Mi nem tehetünk mást, mint tovább kutatunk, hogy idővel feltárhassuk a forradalom teljes és igaz történetét” – mondta a PestiSrácok.hu lapigazgatója.

- a szerk.

Szerző: admin