Emlékek az egykori Burg Kastli Gimnáziumból
2018. március 8. 09:00
Ki tudná, még csak hozzávetőlegesen is megmondani, hogy fennállásának megannyi évtizedei alatt hány magyar emigráns család gyermeke tanult itt: matematikát, magyar történelmet és irodalmat, illetve az egyéb kötelező tantárgyakat. Olvasóimat arra kérem, hogy írjk le saját emlékeiket az utókor számára. Előre is köszöni fáradozását a szerkesztő, aki először a Magyar Rádió Szülőföldünk Szerkesztőségében hallott erről a híres iskoláról.

Kedves Katalin! Teljesen emlékezetből megpróbalom elbeszélés szerint előadni a kellemes és a nem túl kellemes tapasztalataimat is. Akkor válhat egy leirás igazán élethűvé.

Sajnos az irógépemen nincsenek ékezetek s igy azokat oda kell képzelni .Relaxed 

Mindjárt azzal kezdem,hogy édesapám 1968-ban Magyarországról disszidált az akkori Yugoszlavian keresztül Olaszországba.Mivel hogy vitt magával egy társat is,szerencsésen eljutottak az első olasz rendőrautóhoz valahol Trieszt körül,akiknek kézzel, de főleg lábbal elmondták,hogy ők menekultek..Igy kerültek a Dél-Olaszországi menekülttáborba Capua-n.Utána hamarosan kimentek Amerikaba és onnan jött vissza az apám katonának egy amerikai katonai támaszpontra nem tul messzi a Francia határhoz Miesau-ban(nemetorszag Saar-videk).Ez minden azután alakult igy ki,miután apukámat 1956 ban a Tutsek Gusztav - vérbiró halálra itelte a Corvin -közi "szerepléséért". Nagyon sok pénz és nyomozások után ujratárgyalták az ügyet ,a hamis tanuk elhagyásával 10 évet töltött különböző politikai fogházakban.

Édesanyámmal mi 1972 őszén,elszántan és egy beküldött illető segitségével Yugoszlavian át mi is eljutottunk Németországba.Ő az igazgatóhelyettesi állasát adta vissza a Dr.Feil Györgyne igazgatónőnek a Mező Imre Ruhaipari Szakközep Iskolában Budapesten,ahol magyar irodalom és nyelvtan szakon remekelt,mint alaptudomány.Engem apukam beadott Kastli-ba, míg ők Saarbruckenben laktak.

A mindössze 5 hónapom, nekem örok emlék marad Kastli falai közt.Nem éreztem magam teljesen egyedül,mert szintén oda járt egy magasabb osztályba Kovacs Zoli ,apukmm baratjanak a fia.,az Englisher Garten-ból, ahol  a SZER epületei álltak. Kovács bácsi a magyar radió program szerkesztője is volt elég hosszú ideig. A gyors átvaltastól a Budapesti kommunista szakközepből ,ahol többnyire "vonalas"családok gyerekeivel csukodtam össze ,mint autotechnikai tanuló,meg nem szabadultam fel az ólom súlya alól Kastliban sem. De,mint érdekesség , jobban orientálódtam ,mint a nyugatról érkezett kis magyarok.Szerencsémre volt velem egy "társadalom - keverő alkatrész" - egy klasszikus gitár,amitől hirem ment iskolaszerte,hogy jól pengettem. A hangszerrel elterelődött az engem figyelők figyelme valamennyire.

Egy tipikus reggel:...........fel 7-kor  .

A Dr.Plavinszky prefektus úr minden szobába "beordított" hogy felkelni!!....Onnan kezdve az agyainkat rendbe kellett tenni : megfésülködni , mosakodni a hálótermünkkel szembeni mosdóban.Valahogyan már nem teljesen világos , hogy volt - e reggeli vagy nem ,de nyolckor már átmentunk a másik épületbe, ahol volt egy "aula". Ez egy folyosószerű helyiség volt, hófehér szekrenyekkel, amelyekben csontvázak és kémiai kisérleti felszereléseket helyeztek el. A folyosóból nyiltak a tantermek.Ez az emelet lehetett talán az első emelet,mert onnan az ablakon át le lehetett huppanni már az iskolaudvar szintjére.

A tanórák mentek szépen délután 2 - ig, amikor ebédet szolgaltak fel a nagyebédlőben. Az a helyiség egy tornaterem nagysagú terem volt. Hosszú asztalokkal, ahol 10 diák fért el. Négy-négy a két oldalan,kettő pedig a két végén egymással szemben. Én ,mint évet veszitett diák, a kilencedik osztály helyett újra jártam a nyolcadikat . Ezt is csak azért, mert sajnos, nem beszéltem még a német nyelvet. Ebéd után "Studium"  következett valamelyik osztályteremben.Itt mindenki a következő napi házi feladatát készitette el,olvasta a történelem könyvet vagy más tanulni valóval foglalatoskodott.

Ez a munka körülbelül egy - másfél órát tartott, azután a várvas várt kimenő következett. Négy óra felé kimehettünk Burg Kastli kisvárosába. Fél 6-ra kellett visszajönni, akkor tartották a vacsorát, ugyanott persze, ahol az ebédet. Utána tisztálkodás következett  a "katonai"nagyságú fürdőszobában, lent a földszinten. A csempézett "termekben" 10 zuhany is működött egymás mellett.Vvoltak kis mosdók is,egymás mellett vagy tíz.

Ami kellemetlen lehetett az az volt,hogy a fürdés után vizes fejjel kellett "felmasirozni" a huzatos lépcsőházban, mert hajat szárítani akkoriban még nem lehetett ott. 1973-on telén nekem is kijutott egy "jó kis" homloküreg gyulladás ,ami miatt majdnem egy hetet mulasztottam a tanulásból, hiába volt orvosi felügyelet!

Ha a tanárokról kérdeznek,sokat nem tudok írni róluk.

Előttem van  Krasznai tanárnő ,aki nem igazán értette,hogy miért haragszom én annyira a matematikára és a fizikára. Úgy képzelte,hogy ha Magyarországról jöttem, akkor azonnal egy Albert Einstein vagy Edward Teller leszek. Érdekesség az, hogy 40 évvel kesőbb még mindig én emlékszem a legjobban a számtanra és a "többiek "már nem annyira.Osztályfönökünk a Dr.Iván László volt aki egyben a hittan tanárunk is volt.Volt ott még a Benyó tanár úr,ő történelmet, a német nyelvet a Horváth György tanitotta.

A rámenőssége miatt őt hivták "Gumi Gyurinak".Én szerettem,mert vagány volt,fiatalabb korában "felfelé lendülő" bokszoló, de mellette nagyon jól zongorázott.Sőt jazz-t is, amivel nálam nagyon bevágódott.Megengedte,hogy együtt zenéljünk fenn a templomi karzaton, ha jazz mise,vagy inkább Gospel mise volt. Plavinszki nevelő úr nem kultiválta a hosszú hajat és a borotválatlan kinézetet sem,ami jellemzője volt az 1970 - es években szereplő rock and roll zenekaroknak. Az ágyam felett a falra függesztett Ginger Baker - a Cream zenekar vilaghirű dobosa - fényképét többször letépte onnan.Smile

Az életünk másként alakult,mint ahogy én azt akkor elképzeltem.Úgy képzeltem ugyanis,hogy Németországban telepszünk le,ahol éltek is rokonaink. Például a nagynéném, aki tanitott is Kastliban! Szüleim Bajoroszágban éltek.De Apám ragaszkodott a "távolsághoz", mármint Magyarország és Amerika közöttihez. Talán az akkori politikai légkör miatt. Ez még Szolzenitzin és 1989 előtt volt. Így élt sokak elméjében.

Persze az ellenzék félt a megtorlástól és a KGB nem is tagadta, hogy voltak külföldi kivégzések.

Tisztelt Szerkesztő Asszony!

Legyen ez  az első levelem.Folytatom egy hét múlva.

Tisztelettel:Somogyi László

Szerző: admin