Volt, amikor Afrika fogadta a magyar menekülteket
2018. február 5. 10:00
Ki gondolta volna 1956 nyarán Magyarországon, hogy néhány hónap múlva Afrikában kezd új életet?

1300 magyarral ez történt mégis: a forradalom utáni menekültáradat befogadó országai között ott volt a Dél-Afrikai Unió is.

Az oda kerülő magyarokról sok évtized után bukkant elő egy tekercs felvétel. A fotók osztrák menekülttáborokban készültek az indulás előtti napokban. Búcsú Magyarországtól, búcsú Európától.

A "Fortepan" - ezt feltétlenül tudni kell - a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum.

Az Index munkatársai a "Fortepan" szerkesztőivel együttműködve mutatják be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból. A cikk címe mellett látható fotó ennek a gyűjtemények az egyik nevezetes darabja.

A Volkswagen kisbusz előtt álló sötét kabátos úriember Mr. Hofmeyr, a Dél-Afrikai Unió diplomatája, egyszersmind az itt látható képek többségének valószínűsíthető készítője. Az ötvenes években Hollandiában bevándorlási attaséként szolgáló diplomata 1956 végén azt a feladatot kapta hazájától, hogy menjen Ausztriába, és az ottani menekülttáborokban segítsen megszervezni azt a magyar kontingenst, melynek tagjai Dél-Afrikában találhatnak új otthonra.

Az attasé Bécsbe repült, két hónapot töltött Ausztriában, járta a menekülttáborokat és interjúvolta a dél-afrikai letelepedés iránt érdeklődő magyarokat. Ezek a fotók valahol Andau környékén, néhány kilométerre a magyar határtól készülhettek. Magyar családok, gyerekek és felnőttek, férfiak és nők, tömegszálláson, sorban állva, gémeskút mellett, cigarettázva, buszmegállóban - várakozva, két világ között, levert forradalom után, semmi nélkül, az újrakezdés nulladik órájában.

A fényképek sorsa kalandos.

Néhány éve egy dél-afrikai turistacsoport járt Budapesten, a csoport tagjjai között volt a dél-afrikai diplomata özvegye is. A képeket ő küldte el később magyar idegenvezetőjüknek.

 Kleyer Éva a "Fortepan"  online fotoarchívumnak ajánlotta fel azokat. Ezek a dél-afrikai képek privátfotónak készültek: az attasé saját magának örökítette meg az ausztriai találkozásokat.

A szovjet bevonulás után Magyarországról elmenekült 200 ezernyi ember zöme, a hivatalos statisztikák szerint 173 ezren kerültek elsőként Ausztriába. A következő hónapok az ő továbbszállításukról és végleges elhelyezésükről, letelepedésükről szóltak. Ez a nemzetközi menekültpolitika szempontjából is nagyon sok embert és újfajta együttműködést jelentett.

A menedékhez való jog a világháború után került be az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába. Az 1951-es genfi Menekültügyi Konvenció számára is a magyar áradat kezelése jelentette az igazi tűzkeresztséget.

“Hungary is murdered. Thousands fleeing from Soviet terror”

“Bárki fogad be minket elsőnek, odamegyünk” - írta naplójába Csermák Sándor, egyike a dél-afrikai kontingensbe került magyaroknak.

Ő november utolsó napjaiban jutott át Ausztriába feleségével és kisfiával együtt. Orosz katonák elől bujkálva, halálos fáradtan értek át a Hanságból a határ utáni első falu, Andau mellé. Visszaemlékezése szerint az első háznál őket snapsszal, a gyerekeket meleg tejjel és keksszel fogadták.

A Csermák család az  osztrák menekülttáborban az USA-ba és Ausztráliába is beadta a letelepedési kérelmet, de ezek vagy teljesen bizonytalanok voltak, vagy nagyon sokáig kellett volna várni az indulásra. Ekkor kerültek kapcsolatba a dél-afrikai követséggel. Február 5-én szóltak nekik, hogy pakolják össze a kevés holmijukat, indulnak a déli féltekére.

A nagy, négymotoros gép több helyen is megállt üzemanyagért útközben: Líbiában, Nigériában, Belga Kongóban. Léopoldville-ben. A mai Kinshasában még ott élő magyarok is kimentek üdvözölni őket. Vendégül látták őket afrikai alapanyagokból készült magyaros ebéddel, kaptak Bata cipőt, és jól jött a közép-európai télből hirtelen az esőerdei forróságba csöppenő magyaroknak alkalmas ruha.

Dél-Afrikában a kijelölt hostelt a korábban érkezett magyarok már elfoglalták, így maradtak a felállított sátrak. A következő napokban Csermák a közeli gyárakba járt munkát keresni . Ezt végül csak a tengerparti Durbanban kapott: régi vagonokat kellett szétszerelni, miközben - mint később írta, nem nagy sikerrel - angolul tanították őket. Egy hónap múlva megkapta első fizetését, kivehettek egy bútorozott szobát, november 11-én pedig - éppen kilenc hónappal a Dél-Afrikába érkezés után - megszületett a család második gyermeke.

Dél-Afrikába összesen 1296 magyar került.

Az egyik transzport éppen 1956. december 24-én indult: a repülő Münchenből szállt fel, hogy hátralévő életük új színhelyére vigye őket. A tömött gépen még egy karácsonyfának is szorítottak helyet, amelyet girlandokkal és sztaniolpapírból hajtogatott csillaggal felcicomázva a folyosón állítottak fel. Amikor a fa fölötti lámpát is felgyújtották, az lett a betlehemi csillag - így utaztak át Afrikán, a kisjézushoz érkező szerecsen király földje fölött.

Azon a gépen 74-en voltak, sok fiatal és gyerek, a névsor alapján többen is egy-egy családból. A legfiatalabb egy féléves kislány volt.

A magyar menekültek a Johanessburg melletti Jan Smuts Repülőtéren landoltak. “Azt hittük, az afrikai vadonba érkezünk, de ez Európa része” - idézte a megérkezésről tudósító dél-afrikai lap az egyik magyar szavait. A kis ünnepségen a kint élő Jankovich-Bésán gróf és a grófné fogadta őket a kisszámú dél-afrikai magyar nevében, de ott volt a belügyminiszter is. Neki egy magyar zászlót ajándékoztak, ezekkel a szavakkal: “Kérem, fogadja ezt ajándékul, az egyetlen dolog, amit jelenleg adni tudunk.”

A legtöbb magyarnak nem volt több vagyona, mint amit magán viselt. Kint megkapták az alapvető szükségleti cikkeket. A hölgyek kardigánt, cipőt, harisnyát, kozmetikai szereket is. Nyelvtanfolyamra is küldték őket. 1957 májusára mindannyian elhelyezkedtek. Mint a visszaemlékező kötetetekben büszkén említik: egy évvel később már senki nem szorult a dél-afrikai állam pénzügyi segítségére.

A fotókat készítő Hofmeyr attasénak a hálás magyarok a karácsonyi repülőúton - valahol Európa és Dél-Afrika között - a levegőben egy piros-fehér-zöld zászlót ajándékoztak.

A zászló, rajta mindannyiuk aláírásával, ma is megvan.

Kolozsi Ádám/ Index nyomán

 

Szerző: admin