Újratermelődik a hajléktalanság: 10 ezernél is több otthontalan emberről kell gondoskodnia az ellátórendszernek
2022. január 16. 18:24
Elrendelték a vörös kódot az ország egyes részein a hideg miatt.

Az első állomás a Rákos-patak egyik hídja. Nóra a rézsű tetején, a híd betongerendái alatt látható takaróhalomra mutat, itt szokott aludni az egyik „kliensük”. Ezúttal nem találjuk ott, de a híd betonelemei között konzervek és ruhák jelzik, hogy valakinek ez az otthona.

Tovább megyünk, a körvasút felüljárója alatt Viktóriáék ismerőst látnak baktatni. Megállunk László mellett, aki lelkesen mesélni kezd a két nőnek. Hamarosan házat vesz, újságolja, de egyelőre még a sínek melletti fás részen épített kunyhóban él. Lászlónak Szabolcsban négy lánya van, korábban sofőr volt, most is dolgozik építkezéseken, illetve nyugdíjat is kap. Eldicsekszik vele, hogy már túl van a Covid elleni harmadik oltáson. László otthonát a távollétében is útba ejtjük, Viktóriáék itt is ellenőrzik, minden rendben van-e. A férfi egész kis birodalmat épített ki az egykori bakterház mellett. Több bódét is emelt, van kályha, él vele pár jól táplált macska, az egykori kertben pedig termő gyümölcsfák vannak. Az otthonában tett bizarr zseblámpás bejárás után egy másik László felé tartunk a vasúti sínek mentén. Van idő, hogy Viktória elmagyarázza, miért itt keresnek sokan menedéket: ezek itt nagyrészt a MÁV-hoz tartozó magánterületek, itt nem intézkedhetnek a közterület-felügyelők, és a rendőrök sem vegzálhatják a fedél nélkülieket csak úgy. Ezért élnek sokan például a körvasút töltéseinek tövében, néhol sátorvárosokban.

A másik Lászlónál karácsonyi füzérekkel, földre terített szőnyegekkel és ledes mikulássapkákkal hangulatossá tett bozótosban kis kalyiba áll, a kályhában tűz ég. Bőröndök, dobozok és bevásárló kocsik szinte kerítést alkotnak a terület körül. A férfi nem szeretne beszélni, de Viktóriától megtudjuk, ő is dolgozik, nyomdászként, s ő az egyik kliensük, akinek egy új programjuk keretében most próbálnak lakást szerezni. – Csakhogy nagyon nehezen megy a rábeszélés, akinek évek óta az utca az otthona, nem könnyen változtat a berögzült életén, még segítséggel sem – mondja Viktória.

Istvánt is hónapok óta győzködik a menhelyesek: lépjen be a lakásteremtő programjukba! A férfi pár száz méterrel odébb, szintén a sínek melletti erdős területen él egy kéménnyel ellátott lakókocsiban, ami előtt letakart robogó áll. Amikor megérkezünk, a harmincas férfi éppen hulladék fát aprít egy elemlámpa fényénél, bentről egy kutya vakkantásaival kevert dühös panel-hiphop hallatszik ki. István egy kölyökkutyát hoz ki, büszkén mutatja új társát. Démon – meséli büszkén – nem maradékon él, hanem tápot kap. Vigyáz rá nagyon, pár perc után vissza is viszi a fűtött lakókocsiba. 

Amikor védelem a magány

A hajléktalanok nem járnak tömegrendezvényekre, moziba, eleve jellemzően nincsenek szorosabb kapcsolataik, így a körükben a teljes lakossághoz képest kevésbé terjedt a vírus – mondta Aknai Zoltán. A Menhely Alapítvány igazgatója szerint az utóbbi években ráadásul csökkent is az utcán élők száma. Bár az okokról pontos adataik nincsenek, Aknai ezt részben annak tudja be, hogy nőttek a bérek, így többen tudtak legalább munkásszállóra beköltözni.

A másik ok az lehet, hogy a bezárkózások idején kiürültek az utcák, így csökkentek az adományok, ezért sokan visszamentek a falujukba, a szüleikhez, mert ott legalább valamiféle fedél van a fejük fölött.

Szalai Anna

Szerző: admin