A kiegyezés óta ontja az édességeket az első magyar csokoládégyár
2020. január 18. 12:29
Nem csak manapság küzdünk a nem megfelelő minőségű élelmiszerrel, hanem bizony így volt ez már az 1867-es kiegyezés korának Budapestjén is.

Pontosabban Budán és Pesten, hiszen időben még az 1873-es városegyesítés előtt járunk, amikor felbukkan egy német cukrászmester, aki kifejezetten azzal a szándékkal alapítja meg Magyarország első csokoládégyárát, hogy megszabadítsa a magyarokat a rossz minőségű, egészségre veszélyes anyagokat tartalmazó cukorkáktól.

A kísérlet olyannyira jól sikerült, hogy nem csak egész Magyarország, hanem egész Európa megismeri ezeket a finomságokat, az egykori német cukrászmestert pedig maga Ferenc József császár tünteti ki a munkásságáért. Stühmer Frigyes és a ma is termelő Stühmer Csokoládégyár története következik.

Ha az első magyar csokoládégyár históriáját szeretnénk feldolgozni, akkor onnan kell kezdenünk, hogy a csokoládét a mai formájában még nem is ismerték ebben a korban. Legfeljebb ritka italként lehetett találkozni vele, mert a cukrászdákban inkább kakaóval ízesítettek. A csokoládét megelőző édességek a korabeli polcokon a cukorkák voltak, melyek eléggé egészségtelenek lehettek, hiszen az akkori ételszínezékek közt gyakran kifejezetten mérgező és egészségkárosító anyagokat is találtunk volna.

Stühmernek sikerült, ami másnak nem: a csokoládégyártás

1866-ban barátja, Nagy Ferenc józsefvárosi cukorkakészítő győzködésére Pesten telepedett le egy fiatal, 1843. december 18-án Mecklenburgban született, tehát mindössze 23 éves hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes. A jómódú evangélikus polgári családban született iparos azonban fiatala kora ellenére egyáltalán nem volt kezdő a szakmájában, hiszen a neves Schulze cégnél tanulta ki a cukorkakészítés mesterségét a németországi Ludwigslustban, de emellett több csokoládéüzemben is dolgozott Hamburgban és Prágában.

Stühmer Frigyes mindössze két évig serénykedett az Ősz (ma Szentkirályi) utca 8 szám alatti bérelt helyiségben, amire 1868-ban egyéni céget alapítva megvásárolta a helyiséget, és vele Nagy Ferenc üzemét, majd Drezdából importált gőzüzemű berendezésekkel korszerűsítette azt. A korabeli híradások szerint az ifjú mesternek az volt a célja, hogy megszabadítsa a magyarokat a rossz minőségű, egészségre veszélyes anyagokat tartalmazó cukorkáktól.

Sok ötleten keresztül vezetett az út a sikerhez, mellyekkel a cukrászmester megalapozta hazánkban az édességek nagyüzemi termelésének és értékesítésének alapjait.

Akkoriban például egyáltalán nem volt szokásban, hogy egy cég saját márkabolt hálózatot hozzon létre az országban.

Bár a siker nem jött egyből, de 11 év szívós, kitartó munkájával és folyamatos tökéletesítéseivel Stühmer Frigyes odáig jutott, hogy 1879-ben fényes sikert aratott a székesfehérvári országos kiállításon, ahonnan ő hozhatta el az aranyérmet.

Ezt követően már beindultak a megrendelések, és megnőtt a gyártás volumene is.

A mai értelemben vett csokoládé csak ekkor, tehát Stühmer Frigyes Magyarországra érkezését követő 17. évben debütált itthon, amikor is a kézi műhely helyén megnyílt az ország első, gőzgéppel működő cukorka és csokoládégyára. Az 1883-ban felépült üzemben már Európa élmezőnyébe tartozó cukorkák, táblás csokoládék, kakaóporok, nugátok, pralinék és bonbonok készültek. Az 1880-as években országszerte és Európa nagyvárosaiban is sorra nyíltak a Stühmer boltok, ahol gyönyörű dobozokban és igényes csomagolásban lehetett megvásárolni a finom édességeket.

Minden bizonnyal még több siker és újítások egész sora jellemezte volna Stühmer Frigyes életét ezután is, ám szervezete sajnos nem bírta a rohamos bővülés miatti feszített munkatempót, így a csokoládégyáros mindössze 46 évesen, 1890. május 11-én elhunyt Budapesten.

A XX. században szökken szárba a Stühmer Csokoládégyár

A gyára azonban szerencsére tovább fejlődött. Annak vezetését az alapító halála után először özvegye, Koob Etelka, és testvére, Koob Géza vette át. 1910-től Stühmer Frigyes kisebbik fia, dr. Stühmer Géza (1884–1978) vette át a cég irányítását, aki egészen a II. világháborúig tovább gyarapította a családi vállalkozást.

Ez már nem volt azonban egy szerencsés időszak: az 1920-as évekre az I. világháború okozta alapanyaghiány, a kereslet csökkenése, a gyárban történt sajnálatos halálos balesetek és a Tanácsköztársaság terrorja rendkívül rossz helyzetbe hozta a céget.

A csődtől egyedül a tulajdonosok leleményessége mentette meg a gyárat, akik teljesen új termékpalettát fejlesztettek ki, és a csomagolások megtervezését olyan korabeli világhírű művészekre bízták, mint Lukáts Kató, Mallász Gitta, Szirmai Ilona vagy Jeges Ernő.

A céget 1928-ban részvénytársasággá alakították. A Stühmer termékek ekkor már itthon és külföldön egyaránt ismertek voltak magas minőségükről és a művészi tervezésű csomagolásukról. A társaság Párizsban elosztó telepet, Abbáziában (a mai Horvátország területén) lerakatot, Bécsben és az ország nagyvárosaiban pedig fióküzleteket tartott fenn. A 30-as években jelent meg a Frutti karamella, a Zizi drazsé, a Ropp ostyaszelet, a Bronhy és Gripp cukorka, illetve a pöttyös dobozos "E" kakaó.

Ebben az időszakban több olyan termék is készült a gyárban, amelyek máig népszerűek. Közülük külön érdemes megemlíteni a Tibi csokoládét, amelyet először 1941-ben kóstolhattak meg a vásárlók.

A Tibi csoki Stühmer Frigyes dédunokájáról, Stühmer Tiborról kapta a nevét, és bár a gyerekeket célozták meg vele - erre utalt a kézírásos és kisbetűs „tibi" felirat, mely egyébként máig változatlan - de a felnőttek körében is gyorsan népszerűvé vált a bordázott mintázatú, akkor még kizárólag tömör tej- és étcsokoládé verzióban árusított finomság, amelyet ma már különféle ízekben és töltelékkel hoznak forgalomba.

A Tibi csoki történetéhez azonban az is hozzátartozik, hogy ez a csokoládémárka a gyár visszavásárlása előtt külföldi tulajdonba került, és mivel a receptre nem tartottak igényt, más beltartalommal látták el. Így a mai Tibi csokoládé bármilyen finom is, már csak nevében és feliratában öröksége az egykori márkának.

A Szentkirályi utcai régi telken időközben egy ötemeletes gyárépület épült fel, mely a cég székházául is szolgált egyben. A vállalkozás azonban kinőtte az épületet, így a család megvásárolt egy épületet a ferencvárosi Vágóhíd utcában, ahová át is költözött.

Ez már egy jóval modernebb, nagyobb és korszerűbb üzem volt, méghozzá annyira, hogy mire teljesen elkészült (1941), széleskörű nemzetközi ismertségre tett szert a szakmában.

Aztán, mint oly sok magyar sikertörténetnek, a Stühmer gyárnak is az 1948-as államosítás vetett véget. A Stühmer család egy része külföldre menekült, a népszerű édességek gyártását az állam vette át, a gyárat pedig ettől kezdve Budapesti Csokoládégyárnak hívták.

Visszatér a Stühmer család Magyarországra és újra csokigyártásba kezd

Aztán több mint négy évtized telt el, majd eljött a rendszerváltás. Ahogy visszatért az élet a klasszikus üzleti világba, az eredeti tulajdonosok kanadai leszármazottai megpróbálták visszavásárolni a család egykori vállalkozását. Ez azonban nem járt sikerrel. A Vágóhíd utcai üzem a Stollwerck, majd 2002-ben - annak idején Európa egyik legjobb ilyen üzemeként - a Bonbonetti Choco Kft. tulajdonába került.

A Vágóhíd utcában a mai napig folyik az édességek gyártása, köztük több eredeti Stühmer terméké is.

A Stühmer márkanév azonban nem maradt a Budapesti Csokoládégyárban, hiszen még a nyolcvanas években megszerezte azt az államtól egy kisebb egri vállalkozás, amely Stühmer néven forgalmazott édességeket. Ezt használták ki a Stühmer család leszármazottai, akik visszavásárolták a nevet és újra a korabeli Stühmer termékek gyártásába kezdtek. Ez a korszak már a vendéglátós végzettségű – korábban színészként is dolgozó – Csóll Péterhez kötődik, aki az egri Stühmer édességbolt 2004-es megvásárlása után határozta el, hogy feltámasztja hamvaiból az egykor világhírű márkanevet. Ezt azonban még megelőzte egy névjegyvita, aminek megoldódása után, 2006 augusztusában indulhatott el ismét Stühmer néven a legendás édességek hazai gyártása.

Ezzel a kézzel készített konyakmeggy, a táblás tejcsokoládé, az egészmogyorós tejcsokoládé, az étcsokoládé és a kandírozott narancsdarabokkal dúsított étcsokoládé ismét forgalomba került Magyarországon.

Csóll Pétert az igazi, nosztalgikus ízek megteremtésében a szakma által csak „csokoládégurunak" becézett Borbély Béla édesipari szakember segítette, aki fiatal korában sokat járt a Stühmer üzemben, így fejből emlékezett például a legendás Korfu szelet eredeti receptjére. Az eredeti ízek mellett természetesen az eredeti márkanevekre is szükség volt, melyeket - annak ellenére, hogy az egykori Stühmer gyár mai gazdája már nem gyártotta őket - Csóll Péternek vissza kellett vásárolnia a Bonbonettitől.

2008 januárjában Novaj községben készült el a Stühmer Kft. csokoládéüzeme, így a nosztalgia termékek - Aranydesszert, Ezüstdesszert, Százszorszép desszert, Stühmer Rózsa, Korfu szelet, Montenegró szelet, Julika, Gránit kocka - azóta már innen kerülnek az üzletek polcaira. 2009 óta itt gyártják a híres Melódia szeletet is, mely egyébként a Szerencsi Csokoládégyárban született.

A Stühmer csokoládégyár története azonban még mindig nem ér itt véget, hiszen 2014 júliusában adták át a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt gyártóüzemet Makláron. Ezzel egyidőben nyílt meg a cég első cukrászdája is az üzem épületében, illetve ekkorra datálható a - hazánkban elsőként létrejött - csokoládé Kóstolói Klub megalakulása is.

2017-ben egy új területre lépett a Stühmer: megnyílt a jégkrémeket kínáló Cremeria, 2018 óta pedig a cég új cukrászműhelyében készülnek a sütemények.

A cég időközben országos terjeszkedésbe kezdett, Eger mellett Gyöngyös és Kecskemét belvárosában, továbbá Budapest három pontján is várják a vásárlókat a cég márkaboltjai.

A Stühmer termékek egy része ugyan még ma is az eredeti, régi recept alapján készül, mint nosztalgia termék, többségüket azonban már a mai termékfejlesztő csapat alkotta meg.

Origo


Szerző: admin