A legnagyobb magyar tragikomika, aki visszaküldte Moszkvába a kommunista igazgatónőjét
2020. július 27. 12:59
Dajka Margit a színházi műfajok mindegyikében kivételes teljesítményekre volt képes

"A legnagyobb magyar tragikomika" írta róla még a színésznő életében az érte rajongó kritikusok egyike.

Rajta ragadt a jelző, ami arra utalt, hogy Dajka Margit a színházi műfajok mindegyikében kivételes teljesítményekre volt képes. Időskori, egy gyermekeknek készült előadásban játszott legendás szerepe kapcsán személyiségéhez hozzátapadt egy másik jelző is: Bors néniként sokak emlékezetében angyali teremtésként maradt meg. Pedig tudott karcos is lenni, de csak akkor, ha igaztalannak érzett egy helyzetet – az életben, vagy a színpadon.

A második világháború idején – már a kor egyik legnagyobb színházi sztárjaként – élete kockáztatásával mentette az üldözötteket, majd élete végéig hűségesen kitartott negyedik férje mellett, akit az orosz fogság után a Rákosi-rendszerben is bebörtönöztek, mint „Horthy Miklós katonáját."

Dajka Margit pályája első szakaszában „szabadúszóként" jutott a csúcsra, majd a kényszerűen társulatokban töltött évtizedek után, nyugdíjasként kezdett újra szárnyalni. Akkor játszotta el az általa legjobban kedvelt filmszerepét is, Majmunka figuráját Latinovits Zoltán partnereként, Huszárik Zoltán Szindbád című filmjében. Ugyanakkor korábbi igazgatói úgy nyilatkoztak utóbb egykori színészük kapcsán: Dajka Margitot a szocializmus korszakában elkerülték a legnagyobb szerepek, amelyekre pedig rászolgált volna.

A táncos lábú, muzsikus kedvű apa és az édesanyja meséi

„Minthogy a szerb királyi kormány arra a jegyzékre, melyet részére Ausztria és Magyarország belgrádi követe 1914. évi július hó 23-án adott át, kielégítő választ nem adott; a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ebből a célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria és Magyarország ennélfogva jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban levőnek tekinti magát."

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenetét a külügyminiszter, Berchtold gróf jegyezte, s miután szövege napvilágot lát, a nagyváradi napilapok forgalma megugrik, példányszámuk emelkedik.

Az elkövetkező történéseket, az állóháború lövészárkainak poklát, a mustárgáz pusztító hatásait; a németek Fokkereinek, a brit Royal Aircraft Factory S.E.5-öseinek, a franciák SPAD 13-asainak égben zajló, véres géppuskapárbajait, a mindenféle tengeri csatákat, a frontvonalba kerülő civilek szenvedéseit számtalan riport és tudósítás beszéli el a következő években a hátországban meghúzódó, nyughatatlan kíváncsiságú publikumnak.

Az 1907. október 13-án született Dajka Margit, aki a világháború kitörésekor még nincs hét éves, de már gyakorló rikkancs, nem keres rosszul.

Dajka Margit szereti is a rikkancsságot, ahogy édesapját is úgy fogadja el, ahogy van. Dajka János, az alkoholt viszonylag korlátosan, a női nemet visszafoghatatlanul kedvelő daliás külvárosi tánctanár, akisosem feledkezik meg a sétapálcájáról, családjáról viszont olykor hetekre is.

Amikor otthon van, akkor mókás, csodásan cimbalmozik, hegedül, bár a pénzügyeket tekintve minden körülmények között szűkmarkú.

A kisnemesi hátterű Dajka János lagziban ismerte meg a paraszti felmenőjű Elek Veronikát, aki tizenhárom gyermeket szült a csapodár urának. Margit a tizenegyedik, utána még egy ikerpár jön a világra. Dajka Jánossal való találkozásuk idején Elek Veronika még saját gőzmosodát üzemeltet, de miután férje végleg távozik a ritkásan látogatott családi körből – nincs több móka, cimbalomszó - a mosoda is csődbe megy.

A csőd után elsőként a gyermekek édesanyja áll munkába, másokra mos, takarít.

Margit lányának a rikkancsságban megélhetésre talált volt alkalmazottja ajánlja a szakmát.

Amikor Elek Veronika végez a napi feladataival, akkor népmesei szépségű történeteket rögtönöz gyermekeinek, miközben este lesikálja őket. Meséire Margit a legfogékonyabb, részük lesz abban, hogy majd művészi pályára talál. A korszak bonyodalmait túlélő testvéreiről – pontos számuk ismeretlen – felnőve majd annyit jegyez meg: volt köztük mindenféle, gazember és börtöntöltelék is.

Elemi tanulmányok, fehéren, feketén

Dajka Margit fő hírlapárusi placca a nagyváradi Brémer tér.

Engedélye van arra is, hogy kínálatával körbejárja az Emke Szálloda kávéházának márványasztalait. A törzsközönség kedveli a kicsit sem gyámoltalan, olykor egyenesen felvágott nyelvű gyermeket. Olyan vendégek kötnek a lánykával tréfákra alapozott barátságot, mint a költő, újságíró, színigazgató Emőd Tamás, vagy a Csucsáról időnként a váradi kávéházba „beszabaduló" Ady Endre.

Dajka Margit irodalmi „kötődésű" kávéházi ismerőseitől hall először olyan írókról, mint Marcel Proust, vagy Henri Bergson. (Ekkoriban Dajka Margit már legalább nyolc éves. Sz.Á.) Néhány év múlva az EMKE-ben megismert pártfogói barátsága révén olvashatja először az említett írók, és más, figyelmébe ajánlott szerzők műveit bizonyos Hegedűsék könyvesboltjának szegletében.

Kávéházi hatások magyarázzák azt a késztetését is, hogy magánúton megtanul franciául.

Dajka Margit hivatalos elemi iskolai tanulmányai azonban nem köthetőek vendéglátóipari háttérhez. Azokat a maga által „fehér apácáknak" nevezett, Domonkos-rendi nővéreknél kezdi meg, akik nemigen állhatják azt a különös „másságot", amely megkülönbözteti a kislányt egy átlagos gyermektől, s amely hozzájárul kávéházi népszerűségéhez.

A nővérek különösen felháborodnak, amikor megtalálják Margitnál a maga rajzolta – grafikusi érzékét jelző - férfiaktot. Felelősségre vonják, hogy ugyan mi ihlette annak elkészítését. A kislány nem válaszol, csak odamutat a tanterem falán lógó feszületre, jelezve, hogy arról leste el a papírra vitt alakot. Mégsem ezért csapják ki az iskolából, arra majd akkor kerül sor, amikor visszakézből viszonozza egy Domonkos-rendi nővér pofonját.

Dajka Margit végül a „fekete apácáknál", a Benedek-rendi nővéreknél fejezi be elemi iskolai tanulmányait, különösebb skandalum nélkül.

Hitét amúgy a skandalumok sem karcolják. Mindig jó szívvel idézi majd fel első áldozásának emlékét, amikor az anyja faragta facipőben, s gézből készült ruhácskában az oltár elé járult.

Dajka Margit színre lép

Dajka Margit újságárusként szerzett jövedelméből bőkezűen támogatja a családját. Annyit tart meg magának, amennyiből kiélheti a színház iránti szenvedélyét a Nagyváradi Színház karzatán.

A darabok: mintha édesanyja meséit látná megelevenedni.

Kilenc éves korában a szenvedélye levonzza a karzatról, odataszítja a teátrum pénztárablakához, ahol a kasszírnő tudtára adja: színésznő akar lenni.

Azt is elmondja, hogy betanulta a Sztambul Rózsája című operett egy aprócska szerepét. Mit ad isten, a színházteremben éppen a Sztambul rózsája reprízének próbája folyik, s miután a kasszírnő meghallgatja a kislány produkcióját, bekíséri a terembe, súg valamit a próbát vezénylő színi direktornak, Erdélyi Miklósnak, aki felszól a játszóknak:

Állj, új szereplő!

Dajka Margit átveszi a kellékes fiának feladatát. Lift-boyt alakít, akinek a szubrettet kell betessékelnie a felvonóba. A kislány elmondja az írott szöveget, majd korának jassznyelvén hozzárögtönöz egy kiszólást, miközben ellép mellette a szubrett:

„Ilyen tuli cicuska!

Kacsint is, csettint is hozzá.

A kellékes fia többé nem állhat színpadra lift-boyként.

Dajka Margit hamarosan újabb statisztalehetőségeket kap, de néhány évig még párhuzamosan futtatja a színpadi feladatokat a rikkancsi teendőkkel.

1918-ban családja mellett is megszaporodnak a teendői.

Ő az egyetlen, aki nem kapja el a Nagyváradot is elérő járványban a spanyolnáthát, neki kell ápolnia a família többi tagját.

Súlya alatt roskad a pesti díva

A járvány elültével, s már a világháború lezárását követően a Nagyváradi Színház rendezője, Hetényi Dömény Elemér egy este ottfelejti szemét a tizenkettedik évébe lépő Dajka Margiton, aki valamelyik statisztaszerepében van színen. Hetényit megfogja a kislány egy gesztusa, mimikai moccanása, egyáltalán, a színpadi jelenléte. Hetényi színészpedagógusként is kiváló. Pályafutása során olyan színészek pályára állításában működik közre, mint Kiss Manyi, vagy Tompa Sándor. Dajka Margitot is színtanodájába invitálja.

A növendékek szerény körülmények között tanulják a szakmát, a balettól a színészmesterségen át a hangképzésig. Dajka Margit eminens növendék, egyszer akad konfliktusa, amikor nem hajlandó levenni a télikabátját a téli mínuszokban is fűtetlen teremben. Az ügy elsimul.

Dajka Margit hamarosan már kisebb szerepeket is kap a statisztafeladatok mellett.

Előbbiekben rendre gyermekeket alakít. Amikor Putty Lia, a neves fővárosi díva nagyváradi vendégfellépésén Anna Kareninát játssza, akkor darabbéli kisfiának szerepét bízzák Dajka Margitra.

Ám amikor Putty művésznő az egyik jelenetben „Fiacskám!" felkiáltással fel akarja kapni Dajka Margitot, összeroskad a súlya alatt.

A baleset a darab hangulatától idegen derűre fakasztja a közönséget. Dajka Margit akkoriban kifejezetten karcsú, fiatal tinédzser, de a gyermekszerepekből már kinőtt.

Dajka Margit 1922-ben, tizenöt éves korában állandó szerződést kap – korengedménnyel - a Nagyváradi Színháztól. Valamint továbbra is kisebb, de már a korához passzoló szerepeket.

Ismét gyerekszerepben

Két évvel később, Hetényi Dömény Elemér és egy másik, Aradon működő színészpedagógus, Sümegi Ödön ajánlására megtekinti Dajka Margitot a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, Janovics Jenő. Azonnal átszerződteti a maga teátrumához a tizenhét éves színésznőt.

Rangban előrelépés a váltás. A szerepeket illetően ellenkező irányú elmozdulás.

A kolozsvári teátrum meghatározó művésze Szentgyörgyi István, aki fénykorában egyebek között Hamletként, Falstaffként, III. Richárdként bizonyította színészi nagyságát.

Az általa Kisdajkának elnevezett Dajka Margit érkezésekor azonban már kilencvenedik éve felé közeledik. Főként már akkoriban is porosnak tetsző népszínművekben domborítja az idős csőszök, furfangos bakterek, vén nagyapók karakterszerepeit.

Szentgyörgyi István felismeri Kisdajkában a maga nagyapó figuráihoz illő „kisonokát".

Választásában nincs semmi sandaság, amikor Kisdajka megismerkedésük idején figyelmezteti az idős művészt, hogy nyitva maradt a slicce, Pista bácsi önismerete teljes birtokában feleli:

"Ja, kislányom, ahol halott van, ott kinyitják az ablakot."

Dajka Margit három kolozsvári évada alatt sorra játssza a koránál ifjabb gyermekszerepeket a Sárga csikóban, a Piros bugyellárisban, A vén bakancsosban, valamint több Szentgyörgyvölgyi István által írt és rendezett népszínműben. Teljesítményével még kislányfigurákban csiripelve is felkelti a budapesti Nemzeti Színház ifjú rendezőjének, Horváth Árpádnak a figyelmét, amikor a rendező Kolozsvárra látogat.

1927 nyarán Dajka Margit Horváth Árpád felkérésére vállal szerepet Hódmezővásárhelyen a nyári színházban a Nótáskapitány című operettben.

Érdeklődve nézi a jóvágású férfit

Dajka Margit Hódmezővásárhelyen, vagyis a magyar határt átlépve – hét év telt el a trianoni diktátum óta -, mindjárt összetalálkozik a férfival, aki hamarosan első férje lesz. Kovács Károly ugyancsak szereplője a Nótáskapitánynak. Akkoriban hivatalosan a Miskolci Nemzeti Színház tagja, de már Pesten is több fellépése volt. Kovács Károly a hódmezővásárhelyi Fekete Sas vendéglőben találkozik először Dajka Margittal, aznap, amikor a színésznő megérkezik a városba, s betér a Fekete Sasba.

Dajka érdeklődve nézi, amint a jóvágású férfi leteremti, majd a vendéglőből is kipenderíti egyik kollégáját, aki pökhendien beszélt Kovács miskolci igazgatójáról, Sebestyén Gézáról. Az incidens után a színész elkapja az ifjú színésznő kíváncsi pillantását. Beszélgetni kezdenek, együtt töltik a délutánt, az éjszakát.

Majd a következő tizenhárom évet.

Kovács Károly rendszeres szereplője lesz majd az ezerkilencszáznyolcvanas években futó, "Századunk" című televíziós sorozatnak, amelyben Horthy Miklóst alakítja.

Miután a hódmezővásárhelyi produkciót megtekinti a miskolci igazgató, Sebestyén Géza, a szerelmes pár hölgytagját is teátrumához szerződteti. A direktort Dajka Margit eleven játéka érinti meg, nem a szívügyek hatják meg. Azok inkább bosszantják. Meg is rója Dajkát, hogy úgy összemelegedett Kovács kollégával, mert a színházak ifjú művésznőit a direkció elsősorban olyan gazdag uraknak tartogatja, akik ki tudják fizetni a színpadi gardróbjuk darabjait, amely költséget vidéken nem a színház állja. Nincs mit tenni, a két színész a maga szerény gázsijából igyekszik frissíteni, megújítani Dajka Margit fellépő ruháit.

Dajka Margit "Az ember tragédiájá"- ban statisztafeladatot kap, de aztán ő játssza a "Borcsa Amerikában" című komédia abszolút főszerepét. A darabot Emőd Tamás költő és Török Rezső, akkoriban még kezdő komédia- és regényíró jegyzik. Darabjuk többet ad a kommersznél: pergő cselekményt, franciás szellemességet, némi érzelmességet, és mindenekelőtt jó szereplehetőséget a „vadócságot és bájt hitelesen ábrázoló" Kisdajkának – ahogy azt a helyi lapok írják játékáról.

Dajka Margit miskolci évada alatt sora játssza a komikus szerepeket, ünnepli a helyi közönség. Kovács Károllyal azonban nem lép színpadra, mert szerelme a drámai tagozat tagja.

Amikor aztán Tarnay Ernő, a Szegedi Városi Színház művészeti igazgatója megnéz néhány miskolci előadást, mindkét színészt a nagyobb gázsi ígéretével hívja át a szegedi teátrumhoz.

Pesti szerződések, Pipi sem boldogtalan

Az 1928-1929-es szegedi évadban Dajka Margit Borcsa szerepével kezd, majd Sárikát játssza A legkisebb Horváth lány című Zerkovitz-operettben. Majd Marcsit Szirmai-Fényes Mágnás Miskájában, Rátkai Márton partnereként.

Dajka Margit a továbbiakban elsősorban a teátrum főrendezőjének, a Pipinek becézett Sziklai Jenőnek színreviteleiben kap feladatokat. Egyebek között a Szép Heléna Orestesét a Csárdás királynő Stáziját, ugyancsak Rátkai Márton oldalán. A szegedi közönség éppen úgy rajong az ifjú színésznőért, mint a miskolci publikum. Ám a Kovács Károllyal való kapcsolata miatt a helyi sajtó ritkásabban említi, mint facér, bár kisebb képességű kollegináit.

Évad végén Jób Dániel, a Vígszínház főrendezője – egyfajta árnyékigazgatója, a színház sallangmentes játékstílusának kialakítója - érkezik szegedi színészmustrára. Kovács Károlyt egy drámában, Dajka Margitot egy operettben tekinti meg. Próbajátékra hívja őket a fővárosba. Ott a Noszty fiúból adnak elő részletet: Kovács alakítja Ferit, Dajka pedig Marit.

A rövid jelenet után Dajka Margit aláírhatja első budapesti szerződését, ahogy párja ugyancsak a Vígszínházhoz kerül. Ráadásként Jób Dániel Tarnay Ernőt is teátrumához szerződteti rendezőnek.

Pipi, vagyis Sziklai Jenő főrendező túlteszi magát a távozásukon, nem lesz boldogtalan. Őt ugyanis kinevezik a szegedi színház igazgatójának.

Két lány, kötöttségek nélkül

1929 őszén Dajka Margit egy újabb Emőd Tamás-Török Rezső által jegyzett darabban, a Két lány az utcán című műben mutatkozik be a budapesti közönség előtt. Partnerei között olyan befutott színészek vannak, mint Titkos Ilona és Törzs Jenő. Dajka Margit színrelépését a humoros naiva szerepkörében már a bemutatón lelkesen tapsolja a közönség.

Kovács Károly pedig a zsöllyesorban pityereg, felesége sikerétől meghatva, akit nem sokkal korábban, szeptember 17-én vezetett oltár elé.

A Két lány az utcán bemutatója után írja Dajka Margitról Kárpáti Aurél – miután a darabot az átlagszínvonal felé értékeli – a Pesti Naplóban:

„Az előadás ezen felül még komoly, művészi eseménnyel is szolgál. Egy új színésznőt avat a Vígszínház első vonalbeli művészeinek sorába. Csupa tehetség ez a szimpatikus megjelenésű, dallamos beszédű vidéki kislány, nyeresége az egész magyar színjátszásnak.

Dajka Margit maga utóbb így fogalmazott ifjúkori játéka kapcsán:

"Az én számomra nincs más lehetőség, én csakis úgy tudok játszani, ha szerepem minden mozzanatát szívvel-lélekkel átélem. Fiatalkoromban annyira ösztönös voltam, valósággal eszméletlenül játszottam, olykor még azt se tudtam, hogyan is fejeztem be az első felvonást."

A Két lány az utcán bemutatója után Pünkösti Andor az Újságban írja:

Jött, látott és győzött. Egyetlen este alatt arrivált. Aranyos és fiatal, bájos és tehetséges. Pillanatok alatt oldotta meg a naivakérdést. Osztatlan nagy sikerét teljesen megérdemelte.

A Pünkösti által említett „naivakérdés" magyarázata: nem sokkal Dajka Margit érkezése előtt hagyta el a színházat a társulat ünnepelt naivája, Gaál Franciska, aki elunta a társulati kötöttséget.

Dajka Margit két szerepet játszik még abban az évadban a Vígszínházban – egy Hunyadi Sándor- és egy Bús-Fekete László-darabban -, a közönség és a kritika elismerése mellett. A színház vezetése mindeközben azt tervezi, hogy a következő évad elején bemutatja a Heltai Jenő által frissen magyarított Koldusoperát. Dajka Margit úgy tudja, ő játssza majd a műben Polly szerepét. Szezon végén, a próbatábla kiírásán szembesül a ténnyel:

Pollyt a vendégként visszahívott Gaál Franciskára osztották.

Dajka Margit későbbi interjúiban többször is elmondja: sokra becsülte Gaál Franciska vibráló tehetségét; és utóbb, ahogy Titkos Ilona sorsán, úgy Gaál Franciskáén is őszintén sajnálkozott, amikor a két színésznőt a zsidótörvények leparancsolták a színpadról, és 1945 után sem kerültek méltó helyükre. Ám amikor Dajka Margit az 1929-1930-as évad végén meglátja a próbatábla kiírását, úgy dönt: neki sincs szüksége kötöttségekre.

Fürdőkúra, terápiás feladat

Kovács Károly egy évtizedekkel későbbi visszaemlékezésében sokszor említi, hogy Dajka Margit miskolci évei alatt kezdett betegeskedni, orvosai tanácsára többször utaztak fürdőkúrára. Betegségéről konkrétumot nem említ, de felidézi, hogy Dajka Margit vígszínházi távozását követően is gyakran gyengélkedett. Dajka Margitnak összesen négy házassága volt, gyermeke egyikből sem született. Ez ügyben sosem nyilatkozott. Ellenben Kovács Károly arról is beszélt:

"Dajka Margit sokat szenvedett a betegsége miatt, de egy ígéretes feladat mindig gyógyírként hatott rá."

Amikor Dajka Margit 1930-ban felmond a Vígszínháznál, férje vele együtt távozik. A színésznő néhány hónapra bekerül egy klinikára, Kovács Károly közben a Belvárosi Színházban kap feladatokat. Ott ajánlja figyelmébe Heltai Jenő a Torockói menyasszony című, Indig Ottó jegyezte színdarabot, a feleségének való címszereppel.

Dajka Margit is elolvassa a művet. Főhőse Patkós Nagy Rózsi, erdélyi lány, akit mindenki zsidónak vél, egy ideig maga is annak gondolja magát.

A darab a kétszeres kisebbségi lét drámaiságát igyekszik megmutatni, amire a korabeli kritikák szerint a szöveg nem igazán alkalmas.

Ám hozzáteszik, hogy Dajka Margit – aki a szerep lehetőségétől gyorsan felgyógyul – drámaiságában és játékosságában is mély alakítása megemeli a művet.

Viszonya a világgal

Antal Gábor, az egyik Dajka Margit-biográfia szerzője úgy fogalmaz:

A Torockói mennyasszony kapcsán említeni kell, hogy Dajka Margit pályáját soha nem határozta meg közvetlenül a politikatörténet. Ösztönös zsenialitása, a lélek tárna mélyeiből feltörő intelligenciája soha nem illusztrálta a napi politika bármily érdekes mozgásait. Ezzel együtt is nyilván szerepe volt pályáján erdélyi születésének.(...)

És a politika – a történelem – olyan nagy váltásai, mint Hitlerék uralomra jutása Németországban és - ettől igazán nem függetlenül – a parancsuralmi törekvések előtérbe kerülése Magyarországon, feltétlenül hatottak művészetére, még akkor is, ha ezekről – közvetlenül – nem nyilatkozott. Humanizmusa és inkább népszeretetnek nevezhető hazaszeretete – párosulva a kor legjobb magyar irodalmának egyre elmélyültebb olvasásával - „ösztönösen" is a jó ügyek mellé, a magyar nép alapvető érdekei és az emberi méltóság védelme mellé állították, még akkor is, ha – sokáig – csak ritkán van módja igazán jó darabok igazán jó szerepeiben fellépni.

Antal Gábor idézi Pünkösti Andort is, Dajka Margit egyik rendezőjét:

Dajka Margit tehetsége nagyobb volt szerepeinél, és tegyük hozzá: a tehetség (s amit ez a kifejezés rejt) nem engedte meg neki, hogy „beleférjen"a kor színházi és társadalmi élete által felkínált szerepekbe.

Tegyük hozzá:

Dajka Margit pályáját, illetve színészi lehetőségeit már a háborús években is, majd 1945 után még inkább meghatározza a „politikatörténet".

Ám az valóban Dajka Margit ízlését, intelligenciáját, tehetségét dicséri, hogy a világgal való viszonya alapján – bármely körülmények között is zajlott a viszony - mégsem nevezhetőek hamisnak az idézett szerzők megállapításai.

Szívhangok

Dajka Margit rövid vígszínházi tagsága után, a színházak 1949-es államosításáig a legjobb magánszínházak között „pendlizik".

A Vígszínházban is vendégeskedik néhányszor, aminek okát maga fogalmazza meg egy interjúban:

Jób Dániel nagyon tudott bánni velem. Nem instruált, sőt azt hittem, hogy - mint különben Varsányi Irént is – megalázott. Csettintett is olykor, mint egy kis állatnak. De tudtam, hogy amit kell, azt ő tudja. A fantasztikus ízlésével, ha nem is simogatással, de kihozta belőlem a maximumot. Eltűrtem, mert azt hittem, buta liba vagyok. És tényleg, akkor nem csak hittem azt, az is voltam. Egy vidéki szőke kislány.

Dr. Németh Antal, akit 1935-ben neveznek ki a Nemzeti Színház élére, társulatához invitálja Dajka Margitot, aki nemet mond a felkérésre. Nemet mond arra is, amikor Németh Antal mint vendéget kéri Margit szerepére a Faustban. Kovács Károly visszaemlékezése szerint:

"Margit irtózott a klasszikus bonyolult szerepektől, mert akkor még nem volt elég művelt."

Dajka Margit Németh Antal felkérésére végül Carl Zuckmayer Kristóf Katica című darabjának címszerepét vállalja el. Annak kapcsán írja Orbók Attila az egyik kormánylapban:

"Dajka Margit a cirkusz csillagának, Katicának a szerepében élményszerűen kiváló. Bebizonyította, hogy az ország első színpadán a helye! Megdöbbentően igaz és őszinte, elragadóan kedves és meghatóan jó. Olyan szívhangjai vannak, amelyek valóban a szívig hatnak!"

Dajka Margit azonban a Nemzetiben való megmutatkozása után a vígszínházi „megaláztatást" választja. Ott kezdi próbálni Szép Ernő Szívdobbanás című darabját. Mozgásművész tanárnőt alakít, partnere, Somló István egy pszichoanalitikust. A bemutató után Hatvany bárónő írja a „freudista" előadásról:

Ebben a darabban Éva – Dajka Margit – öntudatos. Partnere öntudat alatti.

Dajka Margit 1937-ben a Művész Színházban játssza el Pünkösti Andor rendezésében Julikát Molnár Ferenc Liliom című darabjában. A címszereplő Páger Antal. A recenziók elsősorban Dajka Margitot és a Ficsúrt alakító Gózon Gyulát dicsérik. Illés Endre írja:

"Az élen határozottan Dajka Margit áll. Julikája eleinte valami nagy-nagy szomorúság: sokáig nem értjük ezt az alaptalan bánatot. De mihelyst Liliom meghal, és Dajka Julikája egyedül marad, az a szomorúság szikrát vető keménységgé szilárdul. A faluról felkerült kis parasztlány gőgjét, elzárkózását, mindent vállaló dacát megrendítően érezzük.

A Kismadár, avagy az élet különösségei

Dajka Margithoz még vidéki sikerei idején kezd leveleket címezni egy ismeretlen férfi, amelyek titokzatos feladója a legkülönbözőbb témákat vesézi ki élvezetes stílusban. A színésznő persze kíváncsi a szerző kilétére, de a feladó kibetűzhetetlen neve mellett nem szerepel feladási cím.

1940. november 29-én Dajka Margit A kismadár című Móricz Zsigmond-darab főszerepében lép színre az újonnan nyíló, Pünkösti Andor igazgatta Madách Színházban. A szerző már próbákon is részt vesz, s a szereplőknek saját köteteit adja ajándékul, személyre szabott ajánlásokkal. Dajka Margit a maga ajánlására pillantva ismeri fel, hogy elmúlt évei titokzatos levélírója azonos A kismadár szerzőjével.

„Zsiga bácsi" és az ifjú színésznő hamar barátságot kötnek.

A Két lány az utcán bemutatója után Pünkösti Andor az Újságban írja:

Jött, látott és győzött. Egyetlen este alatt arrivált. Aranyos és fiatal, bájos és tehetséges. Pillanatok alatt oldotta meg a naivakérdést. Osztatlan nagy sikerét teljesen megérdemelte.

A Pünkösti által említett „naivakérdés" magyarázata: nem sokkal Dajka Margit érkezése előtt hagyta el a színházat a társulat ünnepelt naivája, Gaál Franciska, aki elunta a társulati kötöttséget.

Dajka Margit két szerepet játszik még abban az évadban a Vígszínházban – egy Hunyadi Sándor- és egy Bús-Fekete László-darabban -, a közönség és a kritika elismerése mellett. A színház vezetése mindeközben azt tervezi, hogy a következő évad elején bemutatja a Heltai Jenő által frissen magyarított Koldusoperát. Dajka Margit úgy tudja, ő játssza majd a műben Polly szerepét. Szezon végén, a próbatábla kiírásán szembesül a ténnyel:

Pollyt a vendégként visszahívott Gaál Franciskára osztották.

Dajka Margit későbbi interjúiban többször is elmondja: sokra becsülte Gaál Franciska vibráló tehetségét; és utóbb, ahogy Titkos Ilona sorsán, úgy Gaál Franciskáén is őszintén sajnálkozott, amikor a két színésznőt a zsidótörvények leparancsolták a színpadról, és 1945 után sem kerültek méltó helyükre. Ám amikor Dajka Margit az 1929-1930-as évad végén meglátja a próbatábla kiírását, úgy dönt: neki sincs szüksége kötöttségekre.

Fürdőkúra, terápiás feladat

Kovács Károly egy évtizedekkel későbbi visszaemlékezésében sokszor említi, hogy Dajka Margit miskolci évei alatt kezdett betegeskedni, orvosai tanácsára többször utaztak fürdőkúrára. Betegségéről konkrétumot nem említ, de felidézi, hogy Dajka Margit vígszínházi távozását követően is gyakran gyengélkedett. Dajka Margitnak összesen négy házassága volt, gyermeke egyikből sem született. Ez ügyben sosem nyilatkozott. Ellenben Kovács Károly arról is beszélt:

Dajka Margit sokat szenvedett a betegsége miatt, de egy ígéretes feladat mindig gyógyírként hatott rá.

Amikor Dajka Margit 1930-ban felmond a Vígszínháznál, férje vele együtt távozik. A színésznő néhány hónapra bekerül egy klinikára, Kovács Károly közben a Belvárosi Színházban kap feladatokat. Ott ajánlja figyelmébe Heltai Jenő a Torockói menyasszony című, Indig Ottó jegyezte színdarabot, a feleségének való címszereppel.

Dajka Margit is elolvassa a művet. Főhőse Patkós Nagy Rózsi, erdélyi lány, akit mindenki zsidónak vél, egy ideig maga is annak gondolja magát.

A darab a kétszeres kisebbségi lét drámaiságát igyekszik megmutatni, amire a korabeli kritikák szerint a szöveg nem igazán alkalmas.

Ám hozzáteszik, hogy Dajka Margit – aki a szerep lehetőségétől gyorsan felgyógyul – drámaiságában és játékosságában is mély alakítása megemeli a művet.

Viszonya a világgal

Antal Gábor, az egyik Dajka Margit-biográfia szerzője úgy fogalmaz:

A Torockói mennyasszony kapcsán említeni kell, hogy Dajka Margit pályáját soha nem határozta meg közvetlenül a politikatörténet.

Ösztönös zsenialitása, a lélek tárna mélyeiből feltörő intelligenciája soha nem illusztrálta a napi politika bármily érdekes mozgásait. Ezzel együtt is nyilván szerepe volt pályáján erdélyi születésének.(...) És a politika – a történelem – olyan nagy váltásai, mint Hitlerék uralomra jutása Németországban és - ettől igazán nem függetlenül – a parancsuralmi törekvések előtérbe kerülése Magyarországon, feltétlenül hatottak művészetére, még akkor is, ha ezekről – közvetlenül – nem nyilatkozott.

Humanizmusa és inkább népszeretetnek nevezhető hazaszeretete – párosulva a kor legjobb magyar irodalmának egyre elmélyültebb olvasásával - „ösztönösen" is a jó ügyek mellé, a magyar nép alapvető érdekei és az emberi méltóság védelme mellé állították, még akkor is, ha – sokáig – csak ritkán van módja igazán jó darabok igazán jó szerepeiben fellépni.

Antal Gábor idézi Pünkösti Andort is, Dajka Margit egyik rendezőjét:

Dajka Margit tehetsége nagyobb volt szerepeinél, és tegyük hozzá: a tehetség (s amit ez a kifejezés rejt) nem engedte meg neki, hogy „beleférjen"a kor színházi és társadalmi élete által felkínált szerepekbe.

Tegyük hozzá:

Dajka Margit pályáját, illetve színészi lehetőségeit már a háborús években is, majd 1945 után még inkább meghatározza a „politikatörténet".

Ám az valóban Dajka Margit ízlését, intelligenciáját, tehetségét dicséri, hogy a világgal való viszonya alapján – bármely körülmények között is zajlott a viszony - mégsem nevezhetőek hamisnak az idézett szerzők megállapításai.

Szívhangok

Dajka Margit rövid vígszínházi tagsága után, a színházak 1949-es államosításáig a legjobb magánszínházak között „pendlizik".

A Vígszínházban is vendégeskedik néhányszor, aminek okát maga fogalmazza meg egy interjúban:

Jób Dániel nagyon tudott bánni velem. Nem instruált, sőt azt hittem, hogy - mint különben Varsányi Irént is – megalázott. Csettintett is olykor, mint egy kis állatnak. De tudtam, hogy amit kell, azt ő tudja. A fantasztikus ízlésével, ha nem is simogatással, de kihozta belőlem a maximumot. Eltűrtem, mert azt hittem, buta liba vagyok. És tényleg, akkor nem csak hittem azt, az is voltam. Egy vidéki szőke kislány.

Dr. Németh Antal, akit 1935-ben neveznek ki a Nemzeti Színház élére, társulatához invitálja Dajka Margitot, aki nemet mond a felkérésre. Nemet mond arra is, amikor Németh Antal mint vendéget kéri Margit szerepére a Faustban. Kovács Károly visszaemlékezése szerint:

"Margit irtózott a klasszikus bonyolult szerepektől, mert akkor még nem volt elég művelt."

Dajka Margit Németh Antal felkérésére végül Carl Zuckmayer Kristóf Katica című darabjának címszerepét vállalja el. Annak kapcsán írja Orbók Attila az egyik kormánylapban:

"Dajka Margit a cirkusz csillagának, Katicának a szerepében élményszerűen kiváló. Bebizonyította, hogy az ország első színpadán a helye! Megdöbbentően igaz és őszinte, elragadóan kedves és meghatóan jó. Olyan szívhangjai vannak, amelyek valóban a szívig hatnak!

Dajka Margit azonban a Nemzetiben való megmutatkozása után a vígszínházi „megaláztatást" választja. Ott kezdi próbálni Szép Ernő Szívdobbanás című darabját. Mozgásművész tanárnőt alakít, partnere, Somló István egy pszichoanalitikust. A bemutató után Hatvany bárónő írja a „freudista" előadásról:

Ebben a darabban Éva – Dajka Margit – öntudatos. Partnere öntudat alatti.

Dajka Margit 1937-ben a Művész Színházban játssza el Pünkösti Andor rendezésében Julikát Molnár Ferenc Liliom című darabjában. A címszereplő Páger Antal. A recenziók elsősorban Dajka Margitot és a Ficsúrt alakító Gózon Gyulát dicsérik. Illés Endre írja:

Az élen határozottan Dajka Margit áll. Julikája eleinte valami nagy-nagy szomorúság: sokáig nem értjük ezt az alaptalan bánatot. De mihelyst Liliom meghal, és Dajka Julikája egyedül marad, az a szomorúság szikrát vető keménységgé szilárdul. A faluról felkerült kis parasztlány gőgjét, elzárkózását, mindent vállaló dacát megrendítően érezzük.

A Kismadár, avagy az élet különösségei

Dajka Margithoz még vidéki sikerei idején kezd leveleket címezni egy ismeretlen férfi, amelyek titokzatos feladója a legkülönbözőbb témákat vesézi ki élvezetes stílusban. A színésznő persze kíváncsi a szerző kilétére, de a feladó kibetűzhetetlen neve mellett nem szerepel feladási cím.

1940. november 29-én Dajka Margit A kismadár című Móricz Zsigmond-darab főszerepében lép színre az újonnan nyíló, Pünkösti Andor igazgatta Madách Színházban. A szerző már próbákon is részt vesz, s a szereplőknek saját köteteit adja ajándékul, személyre szabott ajánlásokkal. Dajka Margit a maga ajánlására pillantva ismeri fel, hogy elmúlt évei titokzatos levélírója azonos A kismadár szerzőjével.

„Zsiga bácsi" és az ifjú színésznő hamar barátságot kötnek.

A próbák után hosszú sétákat tesznek, be-beülnek egy-egy kávéházba. Dajka Margit egy alkalommal tanácsot kér: miként szabadulhatna meg a szorongásaitól? Móricz azt feleli: sosem fog tőlük megszabadulni, hiszen egy nagyon szegény család sokadik gyermekeként ez szinte lehetetlen. Az író azzal vigasztalja:

benne is megvoltak a szegénységből fakadó görcsök, amiket csak kiírni lehet, kijátszani nem, de enyhet a játék is adhat.

Ekkoriban Dajka Margit már hosszú évek óta sztár gázsiért lép fel. Kijut neki a minőségi életből, utazásokból, megjárta már Amerikát is; bundáit, s főként ahogyan azokat viselni tudja, még olyan neves kollégája is irigyli – szerető irigység ez, kedveli egymást a két színésznő -, mint az ugyancsak szépen prosperáló Mészáros Ági. Mindemellett Dajka Margit gyakran rendez vendégségeket is, ahová meghívja a kor meghatározó íróit, újságíróit, hogy beszélgetéseikkel pallérozzák őt.

Dajka Margit az Aranykéz utcai első bérleményük után budai villában lakik férjével. Velük él Dajka Margit egyik nővére, Maris is, aki nem állhatja Kovács Károlyt, gyakran uszítja ura ellen a színésznőt. Miközben Dajka Margit Móricz Zsigmonddal elemzi az élet különösségét a kávéházi zugokban,otthon mind fagyosabb lesz a klíma, ritkulnak, megszűnnek a vendégségek.

Kovács Károly utóbb úgy fogalmaz, hogy részben az uszítás hatására:

Lassan el is mérgesedett köztünk a helyzet. Margit ki is rakta a szűrömet, de azért még később is találkozgattunk.

Valójában az 1940-es válásuk után kikopnak egymás életéből. Az exférj évtizedekkel később, amikor már egykori felesége nem lesz az élők között, úgy értékeli a maga szerepét:

"Vitathatatlan, hogy én ismertem fel benne az óriási tehetséget, s azt mondtam, egy ilyen embernek hatalmas karriert kell befutnia. A kezdeteknél sokat segítettem neki."

SZTANKAY ÁDÁM

Szerző: admin