Abel-díjat kapott Lovász László
2021. május 27. 19:00
A Norvég Tudományos Akadémia 2021-ben Lovász Lászlónak, az ELTE professor emeritusának, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszorának, az MTA korábbi elnökének és Avi Wigdersonnak, a princetoni Fejlett Tanulmányok Intézete munkatársának ítélte oda a matematikusok Nobel-díjaként jegyzett elismerést.

Az indoklás szerint mindkettőjük munkássága meghatározó az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika terén, és jelentős szerepük van abban, hogy ezek a modern matematika központi területeivé válhattak.

Az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozó számítási bonyolultság elmélete az 1970-es években még gyerekcipőben járt, de ma már mind a matematika, mind az elméleti számítógép-tudomány elismert területének számít.

A hetvenes években a matematikusok új nemzedéke felismerte a diszkrét matematika gyakorlati alkalmazásának új lehetőségeit a számítógép-tudományban. A számítási bonyolultság gyakorlati jelentősége megnőtt, és ma már az internetbiztonság elméleti alapjaként tekintünk rá, az elméleti számítógép-tudomány új eredményeit pedig a hatékony algoritmusok tervezésénél használják.

„Lovász László és Avi Wigderson az elmúlt évtizedekben vezető szerepet játszott ebben a fejlődésben. Tevékenységük sok szempontból összefonódik, hiszen munkásságuk meghatározó volt a számítási véletlenszerűség megértése és a hatékony számítás határainak kutatása szempontjából – mondta Hans Munthe-Kaas, az Abel Bizottság elnöke.

Iránymutatásuknak köszönhetően a diszkrét matematika és a viszonylag fiatal elméleti számítógép-tudomány a modern matematika központi területeivé váltak.”

Lovász László a matematikai tudományok kandidátusa fokozatot 1970-ben szerezte meg, mielőtt 1971-ben matematikusi diplomát kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1977-ben a matematikai tudományok doktora lett. Akadémikussá 31 évesen 1979-ben, az MTA rendes tagjává 1985-ben választották. 1975-ig tudományos főmunkatársként dolgozott az ELTE Geometria Tanszékén, majd 1975 és 1982 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Geometria Tanszékét vezette. 1982-ben újra az ELTE-n tanít, 1983-ban a Számítógéptudományi Tanszék vezetője lett.

1984–1985-ben a Bonni Egyetem vendégprofesszora, 1987-től a Princeton Egyetem, 1993-tól a Yale egyetemi tanára, 1999-től a Microsoft kutatója. 2006-ban tért vissza Magyarországra, ahol 2011-ig vezette a Természettudományi Kar Matematikai Intézetét. Az Amerikai Tudományos Akadémia 2012-ben választotta tagjai sorába. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.

Kutató- és oktatómunkája mellett jelenleg az Európa tudósait összefogó Academia Europaea budapesti tudásközpontját is vezeti. Számos díjat kapott, köztük az 1999-es Wolf-díjat, az 1999-es Knuth-díjat, a 2001-es Gödel-díjat és a 2010-es Kiotó-díjat. A hazai szakmai-tudományos kitüntetések közül a Corvin-láncot (2001), a Bolyai-díjat (2007) és a Széchenyi-nagydíjat is átvehette, vezette a Nemzetközi Matematikai Uniót. Több mint 250 tudományos publikáció és 9 könyv szerzője, társszerzője.

Az 1970-es években a gráfelmélet volt a tiszta matematika egyik első olyan területe, ahol megmutatkoztak a számítási bonyolultság elméletének sajátos problémái és lehetőségei. Lovász László munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy meghatározta, hogyan képes a diszkrét matematika megoldani a számítógép-tudomány alapvető elméleti kérdéseit. Később úgy nyilatkozott, hogy nagyon szerencsés volt, hogy részese lehetett egy olyan időszaknak, amelyben a matematika teljesen együtt fejlődött egy alkalmazási területtel.

A számítógép-tudományt megalapozó munkája mellett Lovász László széles körben alkalmazható, hatékony algoritmusokat is kidolgozott. Ezek egyike a róla, valamint az Arjen Lenstra és Hendrik Lenstra testvérpárról elnevezett LLL algoritmus, mely fogalmi áttörést jelentett a rácsok megértésében. A jelenleg ismert titkosítási rendszerek, amelyek képesek ellenállni egy kvantumszámítógép támadásának, az LLL algoritmuson alapulnak. 

Lovász László tartotta 2017-ben az ELTE Alumni Központ „ELTE Sikerek” sorozatának nyitóelőadását.

Az ELTE matematikusa legújabban a nagy hálózatok vizsgálatának matematikai alapjaival foglalkozik. 2018-ban tiszteletére tudományos konferenciát szervezett a Rényi Alfréd Matematikai Intézet, a Bolyai János Matematikai Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol a nemzetközi matematikusközösség öt napon keresztül foglalkozott olyan témákkal, amelyek munkásságához köthetők.

A kutatás szerinte „kényszere az embernek, ha igazán jó matematikus, mert a fejében folyamatosan olyan problémák járnak, melyek megoldásra várnak”.

Egy interjúban a matematikai problémamegoldást a sakkjátszma kulcslépéséhez hasonlította: „Egyszerre hirtelen minden világos, tiszta és érthető lesz. Ezek a legvonzóbb pillanatok a matematikus életében. És ezek a pillanatok vonzottak gyerekként is.”  A világhírű tudós az ELTE matematika szakán végzett, az itt eltöltött évekről így nyilatkozott: „életem meghatározó szakasza volt ez a néhány év, elsősorban fantasztikus tanáraimnak köszönhetően.”

Egy vele készített riportban a legfontosabb értékekként a szorgalmat, a tudomány és mások munkájának tiszteletét emelte ki.

A folyamatos kutatás mellett a tanítás is meghatározó szerepet tölt be az életében, erről így nyilatkozott: „Szeretek tanítani, mert a tanítás keretet ad az ember életének. Örömet is jelent, különösen, ha tehetséges diákoknak tud valami olyat nyújtani, amitől csillog a szemük. Nagyon örülök annak, hogy a legjobbakat, a jövő kutatóit taníthatom.” 

Az idén szintén díjazott Avi Wigderson nagy erénye, hogy képes meglátni az összefüggéseket a matematika egymástól látszólag távoli területei között is. Munkásságának fontos eredménye, hogy elmélyítette a matematika és a számítógép-tudomány kapcsolatát.

Emellett alighanem mindenki másnál többet tett az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozó bonyolultságelmélet területének bővítéséért és mélyebb kidolgozásáért.1994-ben elnyerte a számítógép-tudományi Rolf Nevanlinna-díjat, számos egyéb díja között szerepel a 2009-es Gödel-díj és a 2019-es Knuth-díj is.

Az Abel-díjat a norvég kormány finanszírozza, és 7,5 millió norvég korona (körülbelül 271 millió forint) pénzjutalommal jár. A díjat a Norvég Tudományos Akadémia adja; az Abel-díjasok kiválasztása az öt nemzetközileg elismert matematikusból álló Abel Bizottság ajánlásán alapul.

MTA

 

Szerző: admin