Heller Ágnes lánya: megetetném Orbánnal a részvéttáviratot
2019. szeptember 7. 10:36
"Azt mondják megfulladt, ezt viszont én szinte kizártnak tartom, mert tízszer jobban úszott nálam, és én is elég jól úszok."- mondja a következő interjúban Hermann Zsuzsa.

Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lánya, a mai napig sem tudja pontosan mi történhetett édesanyjával azon a tragikus délutánon a Balaton vizében.

A Hírklikknek nyilatkozva elmondta, hogy a kormány, vagy Orbán Viktor részéről azóta sem kapott semmilyen részvéttáviratot, de jobb is így, mert bizony ő megetette volna vele a kormányfőt. Ehelyett Heller Ágnes emlékoldalán dolgozik, egybegyűjti a levelezéseit, fényképeit, kitüntetéseit, hogy aztán – támogatásokban reménykedve – létrehozhasson egy nagy archívumot, amelyben nem csak édesanyja, hanem a Budapesti Iskola filozófusainak hagyatékai is helyet kapnának. Kormányzati pénzben nem reménykedik, de ettől a kormánytól nem is fogadna el semmit.

- Mennyire sikerült feldolgozni a tragédiát?

- Ezt ilyen hamar, sőt egyáltalán nem lehet feldolgozni. Ráadásul most az általa bérelt lakást kell kiürítenünk, mégpedig a hónap közepéig, így aztán különösen benne van az életem minden percében.

- Lehet-e már tudni, hogy pontosan mit történt?

- Nem lehet tudni. A rendőrség rögtön kizárta az idegenkezűséget, így tehát az csak valakinek a fantáziájában jelent meg.

- Volt egyáltalán ilyen?

- Igen, volt, aki azt híresztelte, hogy Orbán keze van a dologban. Nem. Azt mondják megfulladt, ezt viszont én szinte kizártnak tartom, mert tízszer jobban úszott nálam, és én is elég jól úszok. Talán megállt a szíve. Ez bármelyikünkkel, bármikor előfordulhat, pláne kilencven évesen. De szervi baja nem volt, kivizsgálták, infarktus nem volt…

- Teljes talány?

- Igen.

- Hogy érte utol Önt a hír?

- Teljesen felfoghatatlan volt számomra. Radnóti Sándor telefonált először, ő mondta, hogy nagy a baj, Ági – az anyám – beúszott a Balatonba, és még nem úszott ki. Hirtelenjében eltoltam magamtól a problémát, nyilván nem akartam a legrosszabbra gondolni, azzal védekeztem, hogy ez csak hülyeség lehet, az anyám mindig órákat úszik, nyilván most is. Kérdeztem Sándortól, hogy mikor indult el, ekkor egyébként délután hat óra volt, mondta négykor. Ekkor már elkezdtem idegeskedni, aggódni és komolyan venni. Egy órát szokott a vízben tölteni, de kettőt azért nem. Ezzel együtt reménykedtem, mert még nem volt hír arról, hogy megtalálták volna. Fél órával később azonban már igen.

- Azért is váratlan, mert ő nagyon is vitális személyiség volt…

- Igen, elhitette mindenkivel, önmagával is, hogy örökké fog élni. Nemrég volt a kilencvenedik születésnapja, én szerveztem, százhúsz ember vett részt rajta. Éppen a képeket rendezgetem a Heller Ágnes internetes oldalon, amely már 2009 óta létezik, csak most átalakítottam emlékoldallá. Ebben rengeteg információ van róla; fotók, videók, levelek; 2009 ót minden, ami történt vele.

- Zokon vette, hogy a miniszterelnök nem küldött részvéttáviratot?

- Nem. Én megetettem volna vele őt. Örülök, és ő is örüljön, hogy nem küldött.

- Ilyen indulat van Önben?

- Hát azok után, amiket ő művelt? Szóval egy ilyen távirat pimaszság, vagy legalább is képmutatás lett volna a részéről.

- Mire gondol, amikor azt mondja: amiket művelt vele…

- Például a 2011-es filozófus-perre. De úgy általában is: soha nem nyilatkozott róla pozitívan. De mondjuk, ez legalább kölcsönös volt.

- Lehet, de ő mégis csak a magyar kormány feje, Heller Ágnes pedig egy kiemelkedő tudós volt…

- Hát igen.

- Említette, hogy átalakította Heller Ágnes emlékoldallá az egyébként működő oldalt. Milyen feladatai vannak ezzel összefüggésben?

- Az oldalt, annak idején, egy olasz hölgy indította, afféle rajongói oldalként. És mivel anyám nem használta a facebookot, engem kérdezett az illető hölgy, hogy mikor megy Rómába az édesanyám, és miután megválaszoltam, rögtön megtett az oldal kezelőjének, ahogy mondják adminnak. Mellesleg fogalmam sem volt akkor még, hogy mit jelent az, ha "valaki admin", én is csak akkor mentem fel frissen a facebookra. Azóta belejöttem.

- Arra vagyok, voltam igazában kíváncsi, hogy van-e olyan küldetése, feladata, hogy feldolgozza Heller Ágnes munkásságát?

- Hajjaj. Először a levelezését szeretném rendbe tenni, nem könnyű feladat, mert dátum a legritkább esetben van a leveleken. Ebben Vajda Misu fog segíteni nekem, mivel sokszor az aláírásokat sem tudom kiolvasni, és ő azért inkább képben van, mint én. Utána a fotók következnek, albumokat fogok készíteni. Összességélben az a célom, hogy legyen az egészből egy archívum, de nem csak anyué, megkapjuk majd Márkus György hagyatékát is, az cél, hogy egy közös Budapesti Iskola archívum jöjjön létre. Most ugye lényegében megszüntették a Lukács-archívumot, már be van zárva, és nem dolgozik ott senki, szóval nagy szükség lenne egy ilyenre, de még csak a kezdeti stádiumban vagyunk. Én addig is mindent összegyűjtök, a kitüntetéseket, megpróbálom, ahogy említettem, rendszerezni a képeket, leveleket, és ha már tényleg lesz archívum, akkor átadni annak mindent.

- Ehhez azért pénz is kellene…

- Remélem, hogy lesznek támogatók!

- Esetleg pályázati pénzek? A kormányzattól biztos nem fog erre kapni.

- Nem, nem, biztos nem.

- Nem is kér?

- Ettől a kormánytól? Ugyan. Majd, ha váltás lesz, akkor esetleg igen.

- És, ha bekopogna ide Orbán Viktor azzal a céllal, hogy együtt hozzák létre az archívumot, akkor sem?

- Akkor sem. De nem fog bekopogni. Egyébként most Gábor György, Anyu nagy barátja a Mazsihisztől próbál támogatást szerezni.

- Ez nem azt jelenti, hogy az archívum, és az édesanyja ügyét mintha kissé zsidó irányba vinné el, miközben azért Heller Ágnes egy egyetemes gondolkodó volt…

- Igen, de nekünk azon kellett töprengenünk, hogy melyik az az intézmény, amelyiket még nem vágott tönkre az Orbán-kormány. Tönkreteszik az egyetemeket, az Akadémiát, itt nem marad semmi. Ha a zsidóknál is eredmény nélkül járunk, akkor el kell mennünk külföldre támogatókat keresni.

- Az Ön tevékenységének jelentő részét most a múlt feldolgozása teszi ki?

- Igen.

- Filozófus szülők gyerekeként soha nem volt affinitása ehhez a pályához?

- Nem. Elég zűrös gyerekkorom volt, a szüleim elváltak, így ezt a rossz házasságot gyerekkoromban azonosítottam az értelmiségi léttel, ezért minden energiámmal azon voltam, hogy én ne az legyek.

- Azt olvastam Önről, hogy internet-pszichológus…

- Most már nem, tizenhárom évig működtettem egy lelkisegély szolgálatot a neten. Aztán nem csak a neten működtünk, bár nem vagyok végzett pszichológus, csak asszisztens. Tizenhárom év után azonban bezártunk, mert támogatások nélkül nem tudtuk már működtetni.

- Egy ideje elég aktív közéleti életet is él, ha jól tudom…

- Igen, 2010 óta aktivista vagyok, sok mindent szervezek, csatlakoztunk egy nagy európai tüntetéshez tavaly októberben, azt én szervezetem, aztán a Lukács-szobornál…

- Azon az összeurópai tüntetésen sokat gúnyolódott a jobboldal, hogy alig volt ember…

- Igen, itt kevesen voltak, miközben Berlinben óriási tömegek. Nem hiszem, hogy az érdektelenség a szervezők kudarca…

- Ön szerint mi a baj Magyarországon?

 

- Hú, hát én ehhez kevés vagyok, én nem tudom. Anyu biztos tudná!

- Igen, nyilatkozott is a Hírklikknek a problémákról. Egyébként az édesanyjával készült interjúkat is feldolgozza?

- Ami fellelhető, azt igen.

- Önök mennyit politizáltak az édesanyjával?

- Előfordult. Együtt jártunk tüntetni, színházba.

- Van bármi az eddig átnézett hagyatékban, ami meglepte?

- Nem, nagyjából erre számítottam. Ami mégis váratlan volt számomra, hogy mindenből félelmetes mennyiség van. Ruhából, cipőből, kitüntetésből.

- Vannak-e feldolgozatlan jegyzetei, írásai, amelyeket még nem tudott, vagy akart publikálni?

- Vannak, persze. Leginkább füzetekben, kézzel írva, nem lesz könnyű feldolgozni őket. Remélem, hogy a Gábor Gyuri majd segít bennük. Anyunak rengeteg terve volt még, találtam például 2020-as vállalásokat, nyitott egyetemi előadásokat, utazási terveket. Egy pillanatnyi kétség sem volt benne a jövőt illetően, állítom, tökegészségesen halt meg. De így kell.

- Mennyire tudott felülemelkedni életében mindazon, ami Magyarországon történik?

- Ő mindenen felül tudott emelkedni. Olyan stabil énje volt, hogy bár megérintették a történések, de nem befolyásolta semmiben.

- Barátilag ki állt hozzá a legközelebb?

- A Márkus Gyuri, de hát ő is meghalt, Vajda Misu, a régi Budapesti Iskolások, aztán Gábor Gyuri, Bacsó Béla, Radnóti Sándor.

- És hogyan fogadja az ellenséges támadásokat?

- Igyekszem nem foglalkozni velük.

- Igen, de kikerülni sem lehet őket.

- Nem lehet, de azért próbálom kímélni magam.

- Mégis: ütésként hatnak a szélsőséges vélemények, vagy tudomásul veszi, hogy ilyen a világ.

- Ütésként hatnak, persze, hogy úgy hatnak. De ilyen a világ.

- Édesanyád hogyan kezelte ezeket?

- Őt egyáltalán nem érdekelte. Ő soha nem szorongott, miközben én például nagyon az vagyok.

- Ezért szerepel viszonylag keveset a nyilvánosság előtt?

- Igen, de azért igyekszem legyőzni, már beszédet is mondtam tüntetésen.

- Van önben olyan küldetés, hogy valamit át kell vennie Heller Ágnestől, a harcot a rendszer ellen például?

- Igen, persze. Valamit át kell vennem, tovább kell vinnem. Egy sor dolgot már át is vettem. Tudom, hogy tennem, tenni kell, csak azt kellene tudni, mit lehessen, hogy eredménye is legyen.

Németh Péter

 

 

Szerző: admin