Munkásőrből lett fogdaügynök, avagy Demszkyék „maoista” mesterének, Pór Györgynek a hiteles története
2021. november 8. 14:02
Demszky Gábort anarchista tevékenység miatt két félévre az egyetemről kizárták.

1968-ban Pór Györgyék maoista pere volt az első azok közül az ügyek közül, amelyben a Kádár-rezsim igyekezett fellépni az őket szerinte balról támadó értelmiség ellen.

Maoisták, szélsőbaloldaliak, újbaloldaliak, lukácsisták és marxisták alkották azt a tágabb értelemben összetartozó (sokan nyilván csak felszínesen ismerték egymást) budapesti társaságot, amelynek több tagjából meghatározó politikus és/vagy értelmiségi lett.

Volt köztük ifjú gárdista, munkásőr, több KISZ-agitpropos. Pór György és két társa letöltendőt kapott, maga Pór rögtön a fordítóirodába került, de ennek megvolt az ára: fogdaügynök, azaz börtönspicli lett.

Az állambiztonsági jelentések szerint elégedettek voltak a munkájával, így hamarabb szabadult. Mivel kint sem hagyott fel a mozgalmárkodással, a hatalom nem engedte az általa megálmodott állásba. Ezt megunta. Ismerősei, a Heller Ágnes-házaspár és a Konrád György-házaspár is azt ajánlotta, menjen Nyugatra.

Így is történt. Az állambiztonság szerint tőle egy bizonyos Sándor Tibor és Demszky Gábor vette át az irányítást. A szereplők jelentős része később cáfolta, hogy maoista lett volna, de mások, például Heller Ágnes megerősítette anno, hogy azok vagy valami olyasfélék voltak. Csak ez a nyolcvanas évektől már elég rosszul hangzott.

Réges-régen, egy távoli 1968 májusában kezdődött el az a maoista per, amely több ma is ismert közszereplő és politikus sorsát meghatározta. Főszereplője egy Pór György nevű orosz-történelem szakos egyetemista volt. A fiatalok balról akarták „megreformálni”, a hatalom értékelése szerint „megdönteni” a Kádár-diktatúrát.

A csapatból végül három embert ítéltek letöltendőre: Pór György két és fél év, [B.] Sándor két év, [S.] Péter pedig nyolc hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. Nevük nem titok, számtalanszor szerepeltek már a posztkommunista sajtóban, mégis anonimizálom az utóbbi kettőt: egyedül Pór az igazán ismert.

Voltak, akik megúszták enyhébb ítélettel: az ismertebb nevek közül Malgot István [szobrász, ő később politikailag váltott, 2002-ben – tehát a „kormányváltás” évében – kiállt a Fidesz mellett], Dalos György [újságíró, a nyolcvanas években külföldön volt ösztöndíjas, majd Brémában és Bécsben dolgozhatott, a kilencvenes évektől Berlinben él] és Révai Gábor [a könyvpiac néhai fontos szereplője, Demszky Gábor fővárosi sajtósa és exsógora, a hírhedt Révai József fia].

Kifejezetten érdekes, amiket leírtak az érintettekről az „Összetartók” nevű állambiztonsági dossziéban. (Egyoldalú, de ebből a szempontból hitelesnek tekinthető forrás. Valószínűtlen, hogy nem megalapozott információkról lenne szó.)

Az elsőrendű vádlott Pór György „[…] 1965-ben jelentkezett Vietnamba önkéntesnek”. A KISZ-nek 1959 óta a tagja volt, alapszervi-, majd agitációs-propaganda titkár. 1965-től munkásőr, de 1966 decemberében leszerelték.

Másodrendű vádlott: B. Sándor. Édesapja szabómunkás, anyja textilmunkás. Mindkettő munkásmozgalmi ember. Apja a nyomozás idején már a Chemolimpex főosztályvezetője. Anyja a Hungarotex Vállalatnál dolgozott. B. Sándor gyerekkorában Finnországban élt, apja ott volt éppen a kereskedelmi kirendeltség első titkára. Ő maga KISZ alapszervi titkár lett, 1965-ben ő is jelentkezett Vietnamba önkéntesnek – amit az iratok szerint persze az ő esetében sem „fogadtak el”. 

Harmadrendű vádlott: S. Péter. Az apja üzletkötő volt, de a per idején már nem élt. A közgazdász S. 1960-tól volt tagja a KISZ-nek és az VII. kerületi Ifjú Gárdának. Az Ifjú Gárdában „szakaszparancsnok volt”.  

Negyedrendű vádlott: Malgot István. A Képzőművészeti Főiskolán mint „KISZ agitációs-propaganda titkár” tevékenykedett. 1966 novemberétől az MSZMP tagja. 

Ötödrendű: G. Tibor. Apja „disszidált”. Ő az ELTE orosz-filozófia szakára járt. KISZ-tag, jelentkezett az MSZMP-be is. Népköztársaság-ösztöndíjas. 

Hatodrendű: Révai Gábor 1961 óta KISZ-tag, már a középiskolában agitációs-propaganda titkár. Családi háttere ismert.

Hetedrendű: a Moszkvában végzett Dalos György. „Lomonoszov Egyetem”, „segédmuzeológus a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben”. „MSZMP-tag.” 

Tömören: akad itt ex-munkásőr, volt ifjú gárdista, „vietnami önkéntes”, több KISZ agitprop-titkár és egy Moszkvában végzett munkásmozgalmi segédmuzeológus. 

BÖRTÖNSPICLIKÉNT ELŐBB SZABADULHATOTT

Tény, hogy Pór Györgynek nem kellett leülnie a teljes büntetését és ennek okát következetesen elhallgatták a későbbi magasztalók és legenda-gyártók. Két olyan forrást találtam, ahol ezt említésre méltónak vélték: egy régi Magyar Fórum-cikket és egy Modor Ádámmal készített interjút. Máshol erről hallgattak a kutatók.

Pedig a sokak által kutatott dossziéból kiderül, hogy fogdaügynök, kevéssé fennkölt nevén börtönspicli lett.

„Lojalitását, rendszerhez való jó szándékát támasztja alá az a tény is, hogy osztályunk 1968. szeptemberétől fogdaügynöki feladatkörben foglalkoztatja. Magatartása, munkája alapján a bíróság engedélyezte kedvezménnyel való szabadulását.”

Írták az egyik jelentésben. Elég egyértelmű sor ez: „munkája alapján a bíróság engedélyezte kedvezménnyel való szabadulását.”

Ebből gondolhatjuk, hogy eredményesen végezte titkos munkáját. Tény, hogy „bent” már rögtön, 1968 augusztusában a kiemelteknek járó fordító irodán dolgozhatott. Az ezzel kapcsolatos jelentésből (Jelentés, 1968. augusztus 28.) kiderül, hogy szélsőbalos nézetei miatt a diktatúra börtönében kívülálló volt:

„Pór György a fordító irodába kerülése után elmondta, hogy neki a politikai véleménye olyan, ami itt nyilvánvalóan a legtöbb embernek nem tetszik, de ő ezzel nem törődik. A népi demokratikus államrendhez hű állampolgárnak mondja magát, aki a jelenlegi politikai vonallal nincs megelégedve, mivel a kapitalista restauráció felé viszi az országot. Ő egyetemi társaival és a feleségével ez ellen küzdött, szervezkedett, a röpcédulázott, de jól tudja, hogy baloldali fordulat lehetetlen Magyarországon.

A kínai álláspontot fogadja el minden tekintetben, Mao ce Tungot, Fidel Castrót, Hodzsát stb. tartja a követendő példaképnek. A szovjet csapatok magyarországi tartózkodását egyáltalán nem fontos kérdésnek tartja.”  

ARRÓL VOLT SZÓ, HOGY TOVÁBB DOLGOZIK A BM-NEK

Bár egy jelentés természetesen egyoldalú forrás, de azért látni véljük a karakterét. Pórral bent önvallomásokat írattak, de a legérdekesebb az az irat, amely a következő címet viseli („Feljegyzés Végső elvtársnak, Lukácshoz való viszonyom jelzésére”).

Ennek részletezésétől megkímélném az olvasót, hiszen cikkünk szempontjából ez a marxista, lukácsista szöveg teljesen érdektelen (röviden: a nyilvánvalóan nyomásra készült iratban elhatárolódott Lukács Györgytől). Sokkal érdekesebb, hogy kinek készült: egy bizonyos Végső elvtársnak. Rá még visszatérünk – a következő cikkben.  

Tény, hogy 1969 szeptemberében Pór György kiszabadult, de – a hatalom kifejezését használva – továbbra is konspirált. Megfigyelték őket.

A dossziéban felbukkan az ismert marxista/lukácsista/újbaloldali/maoista (az éppen aktuális jelzőt majd ők eldöntik, a józan, antikommunista értékelő számára ez egy halmaz) társaság több ismert tagja: Heller Ágnes, Konrád György és mások. És persze a „tanítványok”: Demszky Gábor és társaik.

Egy későbbi jelentésből az is kiderül, hogy Pór György a szabadulásáért cserébe megígérte: kint is folytatja a besúgást. [Jelentés Bp., 1974. március 11.]

„Szabadságvesztés büntetésének ideje alatt a BM. III-1-B. Alosztály 1968. október 1-től a fogdában tájékoztató személyként foglalkoztatta. E minőségében több ügyben eredményesen dolgozott. Kiszabadulását megelőzően megállapodás történt vele, hogy a BM. Állambiztonsági szerveivel szabadulását követően is kapcsolatot tart és a rendelkezésünkre áll, nevezettel ugyanis büntetésének letöltése idején jelei mutatkoztak annak, hogy nézeteiben változás következett be.

Szabadulását követően az operatív szerv kapcsolatfelvételt kísérelt meg vele, bár ebbe előbb beleegyezett, azonban a megállapodást követően telefonon jelentkezett az operatív szervnél és kérte, hogy tekintsenek el a kapcsolatfelvételtől, mivel a jövőben »probléma-mentesen« akar élni. 

Pór György miután szabadult ismét felvette a kapcsolatot a bűnügyében szereplő társai nagy részével. Szoros kapcsolatot tartott többek között Dalos Györggyel és Haraszti Miklóssal.”

Ennek természetesen nem örült a BM. Pór azt gondolhatta, hogy a „besúgás megtagadásának” ellenére is simán folytathatja a korábbi életét, ez a belső, befolyásos, baloldali kör egyfajta hősként, mártírként ünnepli, s közben beindul a szociológus-karrierje. Tévedett.

A MUNKÁSMOZGALMI „LÁZADÓK” ÉS „GERILLÁK”

„Tanítványai”, illetve társai közben folytatták az akciókat, a hatalom ezt elunva 1970-ben rendőrségi felügyelet alá helyezte a szintén szélsőbaloldali Haraszti Miklóst és a Pór-per korábbi vádlottját, Dalos Györgyöt. Haraszti ekkor már régen ismert ember volt: a hatvanas években ő is benne volt abban a Gerilla nevű politikai együttesben, amelyben Vámos Miklós gitározott és énekelt. Rajongott értük a Munkásőrség, írtak lejárató dalt a „disszidensekről”, nagyon sokat szerepeltek a korabeli propagandában.

Maga Haraszti ebben az időszakban a Magyar Tudományos Akadémia „munkásmozgalmi dalkutató csoportjának” a munkatársa volt. És itt a kapcsolat a munkásmozgalmi segédmuzeológus Dalossal. 

De vissza Pórhoz: ahogyan a többieket, őt sem engedték szabadon lázadni. Hiába hitte, hogy a baloldalhoz tartozva zavartalanul folytathatja majd szociológus karrierjét, a hatalom – ahol lehetett – utánanyúlt és nem engedte a kívánt állásokhoz, ösztöndíjakhoz.

Márpedig tudjuk, hogy ehhez az akkori aranyélethez – ösztöndíjak, külföldi utak, kommunista ál-állások, magas fizetés „kutatóként” stb. – ez a kör igencsak hozzászokhatott.

Az állambiztonság mindenesetre hálás volt azoknak, akik meggátolták Pór előre menetelét:

„Kedves Óvári Elvtárs! Pór György ellenséges tevékenységének megszakitása érdekében – mint ismeretes – együttműködtünk a Népmüvelési Intézet vezetőivel. Kérésünket messzemenőkig támogatták. […] Vitányi Iván és Kamarás Rezső elvtársak segitségét ezuton is köszönjük. Bp., 1974. május 20.”]

AKKOR MENJENEK NYUGATRA!

Adott volt a másik lehetőség, ami szintén ennek a belső ellenzéknek járt leginkább: kivándorlási útlevél, hogy Nyugaton folytassák. Pór ismerősei és elvtársai is azt ajánlották, hogy menjen el, használja a már régen kiépített kapcsolatokat, hiszen ott mindig kap állást, lehetőséget, ottani ösztöndíjat egy-egy beajánlott maoista/újbaloldali/lukácsista/marxista etc. (Több jelentésben szó esett erről).

Ennek megfelelően 1974. június 29-én Pór György és felesége hivatalos kérelmet írt Benkei András belügyminiszternek (Kivándorlási kérelem). Maga az állambiztonság már korábban belement Pórék kivándorlásába, de volt egy – részükről érthető – feltételük:

„Kivándorló utlevelüket az Utlevélosztályon mi adjuk át, és figyelmeztessük őket a Miniszter Elvtárshoz irt beadványukban tett azon igéretük betartására, hogy kiengedésüket nem használják fel hazánk elleni ellenséges hangulat keltésére.” [Jelentés, 1974. június 17.]

A következő jelentés (1974. július 29.] szerint behívták őket, és közölték velük, hogy mehetnek. Amíg az engedélyezett kivándorlásra vártak, Pór rendszeresen feljárt a Heller Ágnes, Fehér Ferenc házaspárhoz, amelynek több ötlete volt.

Próbálkozzon Ausztria felé és ha az mégsem jön össze, még mindig ott van Duczynska Ilona, hiszen Fehér Ferenc szerint „neki a világ minden részén vannak ismerősei, összeköttetései. Ezzel összefüggésben megígérte, Duczynska Ilonát, a közeljövőben várható magyarországi utja során összeismerteti Pór Györggyel.” [Jelentés. 1974. október 17].

Duczynska Ilona valóban a hálózat ismert szereplője volt. Röviden, csak a tények: Komintern-ügynökként kezdte, így került össze Szabó Ervinnel, aki rávette Tisza István miniszterelnök meggyilkolására. Aztán a feladatot végül más végezte el. Később is fontos szereplője volt a bolsevik-kommunista hálózatnak. .

ELKÖVETTE A HIBÁT ÉS BEVALLOTTA, HOGY BALOLDALI

Ezután egy utolsó „eligazításra” mentek a Konrád György házaspárhoz, majd a Heller-Fehér kettőshöz. Hogy a jelentés lehallgatással készült, esetleg valamelyik szereplő adta, nem tudjuk (nem részletezik). Lehet, hogy be volt poloskázva mindkét lakás. „Hangulatok letargikus, nem látják a jövőjüket. Jelenlegi céljük »kaland, … utazás … megnő a világ« Pór György a fentiekkel kapcsolatban elmondotta: »Hozzájárultak kitelepülésünkhöz … és semmilyen feltételt nem szabtak, szóval nem kezdtek szorongatni. […]”

A jelentés szerint akkoriban a Német Szövetségi Köztársaságba tartottak, de nem akartak ott letelepedni, Angliát tartották volna a tökéletesnek. „Pór György a későbbiek során megjegyezte, »A németeknél ott elkövettem egy hibát, a pasi beállitottságunkat kérdezte, én mondtam, hogy baloldali a gondolkodásunk… érezni lehetett, hogy nem rokonszenvez.«” Majd: „Franciaország az nem jó, mert nagyon erős a rendőrség.

Sokatmondó a folytatás:

„Konrád György azt javasolta Pór Györgynek, hogy az ország elhagyása után legyen szovjetológus. »Ha én a helyetekben lennék, engem … vagy a te helyedben /Pór/ szivesen csinálnék szovjetológiát, nem utolsó sorban amiatt, hogy esetenként vissza akarsz jönni.”

Majd megbeszélték, ki tudna nekik segíteni. „A beszélgetés során Konrádék felsorolták azokat a személyeket, akik szerintük ösztöndíj szempontjából számításba vehetők. »Amerikában egyik lehetőség Pali … /Hollander Pál amerikai állampolgár/, de Völgyesi… erre alkalmasabb.« Angliára vonatkozóan megállapitották, hogy Gömöri György és Mészáros István /angol állampolgárok/ segitségére számithatnak. Konrád Györgyné megjegyezte, hogy Duczynska Ilona »Sajnos abszolut nem tud segiteni«, de Torontóban szólhat Márkus Vilmos édesanyjának, Kresz Máriának. 

Pórék távozása után Konrád György megjegyezte, hogy »mit fog csinálni ez a kislány /Körősi Zsuzsanna/, mert a fiucska /Pór György/ az nem egy lángész.«”

Maga Heller Ágnes később (2008, 168 óra) így emlékezett erre a segítségre:

„Pórék maoista mozgalma töké­letes »őrülmény« volt. Szuper­dogmatikus. Hogy úgy mondjam: Kádárt balról bírálták. Mivel házi őrizetbe kerültek, védelmükben férjem, Fehér Ferenc írta meg a levelet – Lukács nevében ; Kádár Jánosnak. Azt mondtam Ferinek: »Persze hogy a védelmükre kell kelni, de azért borzalmasak ezek az eszmék!« Erre Feri Adyt idéz­te: »Ma még tán egymást összetéveszt­jük, holnap egy leszünk, észre sem vesszük.« És igaza volt.”

De még mennyire! [SZDSZ].

CSOPORTDOSSZIÉ LETT A PÓR GYÖRGY DOSSZIÉBÓL

A harmadik dosszié végén egy határozat Pór megfigyelési dossziéjából csoportdossziét kreált. A negyedikben már Demszky Gábor az egyik főszereplő. A határozatban (1975. április 18.) ezt írták: „Pór György, Kőrösi Zsuzsanna és társai ügyében »Összetartók« fedőnéven csoportdossziét nyitok […] A csoportulás tagjai közül Pór György, Kőrösi Zsuzsanna, Demszky Gábor, Márkus Piroska, Sándor Tibor és [J.] Zsuzsanna budapesti lakosokat »Bizalmas nyomozás alá vonva« szöveggel nyilvántartásba vesszük.”

A dosszié végén már Demszky Gábort és Sándor Tibort nevezik a csoport vezetőinek. [1976. január 29.]. Bár az ötödik dosszié már róluk szól, sajnos nagyon-nagyon rövid. Az tény, hogy egy 1976. augusztus 22-ei javaslat szerint elhatározták Sándor lakásának bedrótozását. 

Ennél érdekesebb az a jelentés, amelyben már Demszkyt nevezik a hazai vezérnek. Az irat szerint Pór elképzelése az volt, hogy „több egymástól függetlenül funkciónáló csoportot kell létrehozni, amelyek egymás tevékenységéről tudnak és egy adott jelre, adott pillanatban aktivizálódnak.”

Hogy ebből mennyi volt igaz? Ki tudja. Az biztos, hogy az állambiztonság Demszkyt vélte a vezető személynek:

„Ennek az elképzelésnek a valóraváltását Pór György kivándorlását követően a legaktivabb tagok, köztük dr. Demszky Gábor […] pártonkivüli, jogász vállalta magára. Átvette a személyek összefogását, a különböző összejövetelek megszervezését. Elvállalta, hogy azokat a kéziratokat, amelyeket Pór György irt és ellenséges tartalmuk, illetve a szerző neve miatt nem jelentek meg, a saját nevén kiadatja

Életfelfogásában, életmódjában követi Pór György példáját. Családját elhagyta, különböző kapcsolatainál lakik. […] Demszky Gábor személyére bevezetett ellenőrzésünk során jutott tudomásunkra, hogy nevezett a Gondolat Könyvkiadóhoz akar elhelyezkedni, mint lektor. A jelzett kiadónál korábban Pór György, illetve több ellenőrzésünk alatt álló személy megkísérelte már negatív hangvételű, vagy ellenséges tartalmu irásainak megjelentetését. 

Figyelembe véve Demszky Gábor tevékenységét, indokoltnak tartjuk, hogy a Gondolat Könyvkiadónál lektorként való alkalmazását a BM III/III.-4-c. Alosztály hivatalos kapcsolata segitségével megakadályozzuk. [Jelentés 1976. szeptember 13.]”

A következő jelentés szerint elbeszélgettek a hivatalos kapcsolattal. Azaz az igazgatóval. „Hivatalos kapcsolatunk elmondta, hogy az egyetemről kapott jellemzés negativ dolgokat tárt fel.

Demszky Gábort anarchista tevékenység miatt két félévre az egyetemről kizárták.

A kialakult összkép alapján hivatalos kapcsolatunk ügy döntött, hogy a nevezettet nem alkalmazza a kiadónál. Ezt az egyetemtől kapott rossz véleménnyel indokolja.”

Ekkor – az iratok szerint – Demszky felesége döntő lépésre szánta el magát.

folyt.köv.

Szerző: admin