Pallavicini Zita: "Egy őrült őrgrófnő naplója"
2018. február 3. 08:57
A magát újságírónak, illetve színésznőnek valló Pallavicini Zita naplójában ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli.

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája?

Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli.

Benne olyan vonzó és nagyszabású figurákkal, mint a tragikus sorsú édesanya, a gyönyörű, excentrikus cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a „vörös grófnő”, s hősnőnk nagy szerelme, Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus.

Pallavicini Zita nem másokat, önmagát beszéli ki, a maga anorexiáját, a maga depresszióját, öngyilkossági kísérletét. Mert miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita közeg, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinónál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó Pallavicini Zita életének végül is két gyönyörű gyermeke ad valódi értelmet.

„Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom… eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita.”

A család története

A Pallavicinieknek négy főága volt – a lombardiai, a varanoi, a genovai és a rospigliosei. A família talán legismertebb tagja Sforza Pallavicini bíboros volt, aki megírta a tridenti (trentói) zsinat történetét. A család első tagja, aki kapcsolatba került Magyarországgal, szintén a Pallavicini Sforza nevet viselte – ő a család lombardiai ágából származott, és az 1540-es erdélyi hadjárat egyik vezetője volt. Ő hajtotta végre Fráter György meggyilkolását. 1552. augusztus 11-én a palásti csatában török fogságba került és csak négyévnyi fogság után szabadult. 1585-ben halt meg.

Pallavicini Antal őrgróf - Zita nagyapja - 1922. július 30-án született Budapesten, két nagy múltú arisztokrata család gyermekeként. Édesapja az olasz eredetű Pallavicini családból származó Pallavicini György őrgróf volt. Édesanyja csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Borbála grófnő volt. Anyai nagyapja az 1905-ben elhunyt csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Tivadar gróf volt, Andrássy Gyulának, az Osztrák–Magyar Monarchia első miniszterelnökének fia. Pallavicini Antal a gimnáziumi érettségi után a csepeli Weiss Manfréd Gépgyárban kezdett dolgozni.

1940 decemberében önkéntesként bevonult a Magyar Királyi Honvédséghez. 1941-ben felvették a Ludovika Akadémiára. 1943-ban harckocsizó hadnaggyá avatták. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után bekapcsolódott a náciellenes, antifasiszta ellenállási mozgalomba. Részt vett a Magyar Front létrehozásában, a Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai által vezetett demokratikus ellenállási mozgalom katonai csoportjának összekötőjeként működött. A szervezkedés vezetőinek letartóztatása után átszökött a frontvonalon, és Temesvár térségében a szovjet Vörös Hadsereg fogságába esett. Az önként átállt magyar katonákból szervezett hadosztályban zászlóaljparancsnoki beosztásba került. A németek elleni harcra szánt önkéntes hadosztály bevetésére azonban már nem került sor. Pallavicini Antal az NKVD 126. sz. nyikolajevi hadifogolytáborában lett szovhoz-brigádvezető, később a lágerkórház részlegparancsnoka.

1946 februárjában érkezett haza a szovjet hadifogságból. Sikeresen átesett az igazolási eljáráson, így megmaradhatott a katonatiszti pályán. A felszerelési csoportfőnökséghez osztották be. 1947-től Beleznay István vezérőrnagynak, a Honvédség anyagi főcsoportfőnökének segédtisztje lett. Bátyját, ifj. Pallavicini Györgyöt az ellenállási mozgalomban való részvételéért a németek elfogták és Dachauba hurcolták. Hazatérése után 1946-ban a magyar hatóságok elfogták, és átadták az NKVD-nek, 1949-ben egy szibériai lágerben halt meg.

Pallavicini Antal 1947-ben belépett az Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, a háború alatt végzett antifasiszta tevékenységéért. Tagjelölt lett az 1948-ban megalakult Magyar Dolgozók Pártjában is. 1950-ben a piliscsabai harckocsizó ezredben szolgált, ahol kinevezték zászlóaljparancsnokká. 1951-ben Aszódra helyezték, az ottani ezred törzsfőnöki beosztásába. Ebben az évben történelmi Pallavicini családnevét a plebejus hangzású Pálinkásra változtatta.

1954-ben alezredessé léptették elő, de visszaéléssel vádolták meg. Visszaminősítve Egerbe helyezték, az ottani gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnoki beosztásába. Ugyanekkor törölték tagjelöltségét az MDP-ben, nagybirtokos arisztokrata származására való hivatkozással. 1955 júliusában a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezredhez helyezték, beosztott törzstisztként. 1956-ra az itteni harckocsizó ezred törzsfőnöki beosztásáig emelkedett. Ebben a tisztségben érte az 1956-os forradalom kitörése.

Az 1956-os forradalomban

1956. október 30-án a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnökévé választották. Kapcsolatban állt a helyi civil forradalmi szervezetekkel, a nemzetőrség részére több alkalommal fegyvert és lőszert szolgáltatott ki. Ugyanezen a napon az Újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportot küldött Mindszenty József bíboros kiszabadítására, akit Felsőpetényben, az Almássy-kastélyban őriztek. Az ÁVH-s őrség harc nélkül feloszlott, a felkelők a kiszabadított Mindszentyt a rétsági laktanyába vitték. Az akcióban részt vett a rétsági ezred néhány tisztje is (Stift Róbert, Vajtai Gyula, Tóth József főhadnagyok, Galajda Béla hadnagy). Maga Pálinkás őrnagy ekkor még nem vett részt az eseményekben. Tildy Zoltán államminiszter még aznap utasította az ezred parancsnokságát, hogy Mindszentyt szállítsák Budapestre, megfelelő biztosítás mellett.

Október 31-én reggel Pálinkás őrnagy, mint az ezred törzsfőnöke és katonatanácsának elnöke, rohamlövegből, harckocsikból, katonai teherautókból, az újpesti felkelők tehergépkocsijaiból és két Pobjedából álló menetoszlopot szervezett, amelyen Budapestre szállította Mindszentyt, aki november 1-jén este már nyilatkozhatott a Magyar Rádióban. A bíboros elismeréssel szólt az őt kísérő katonákról, köztük Pálinkás őrnagyról is. A budai Várban Pálinkás őrnagy különítményének tisztjei látták el az Úri utcai érseki palota őrzését november 4-éig, amikor a szovjet csapatok támadásának hírére Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre ment.

Pálinkás őrnagy, tiszttársaival együtt visszatért rétsági állomáshelyére. Az ezredparancsnok, Garami Lajos utasítására riadót rendelt el, páncélosai védelmi terepszakaszt foglaltak el, a civil felkelőknek nagy mennyiségű fegyvert adtak ki. A Honvédelmi Minisztérium utasítása értelmében azonban – amelyet Váradi Gyula vezérőrnagy továbbított nekik telefonon – nem került sor tűzharcra, letették a fegyvert a bevonuló szovjet csapatok előtt.

A megtorlás

A Népszabadságban már 1956. november 25-én megjelent egy újságcikk, „Mindszenty bíboros jelentkezése az ellenforradalmi kísérletben” címmel, amely Pálinkást az ellenforradalom egyik vezéralakjaként állította be, és megvádolta a bíboros erőszakos kiszabadításával is. A cikkben céloztak arisztokrata származására, és édesapjának, Pallavicini Györgynek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ellen kifejtett tevékenységére is. A baljós előjelek ellenére sem gondolt azonban arra, hogy hazáját elhagyja, hiszen nem követett el bűncselekményt.

Pálinkás őrnagyot, több tiszttársával együtt 1956. december 25-én letartóztatták, majd szabadon engedték.

Nem akart az új rendszer fegyveres szolgálatába lépni.

Nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, saját maga kérte leszerelését, mely 1957. január 4-én meg is történt. Ezután a Honvédség Mohács utcai garázsában dolgozott, garázsmesterként.

1957. február 6-án éjszaka ismét letartóztatták. Katonai bíróság elé állították. Mindszenty bíboros törvénytelen kiszabadításával, ellenforradalmi röplapok aláírásával, és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésével vádolták meg. Vizsgálati fogsága idején cellatársa volt Háy Gyula drámaíró is, akit a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az államrend elleni szervezkedésben való irányító részvétel vádjával hat évi börtönbüntetésre ítélt. Kiszabadulása után írt és később megjelent visszaemlékezéseiben Háy megörökítette találkozásukat.

1957. szeptember 16-án Pálinkás Antalt a Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész fellebbezése nyomán ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1957. november 11-én kötél által végrehajtandó halálos ítéletre súlyosbította. Kegyelmi kérvényét elutasították. 1957. december 10-én reggel a Budapesti Országos Börtönben kivégezték, testét a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba vetették.

Mindszenty bíborost mélyen megrázta Pálinkás őrnagy kivégzésének híre. „Halála kapcsolódik a velem történt eseményekhez” – írta 1974-ben kiadott Emlékirataiban. Pálinkás őrnagy rétsági ezredparancsnokát, Garami Lajost, a per másodrendű vádlottját tíz évi börtönbüntetésre ítélték. Ő 1961-ben kiszabadult.

Utóélete

Zita nagyapjának hátrahagyott családtagjait a Kádár-rendszer politikai rendőrsége továbbra is figyeltette, gyermekei elől elzárták a főiskolai tanulmányok lehetőségét. 

Egyébként kétszer házasodott : első feleségét, Székely Juditot, aki Az Andrássy család egyik oldalági leszámazott volt, 1947. május 24-én vette feleségül Budapesten. (Házasságukat azonban 1952-ben felbontották.)

Pallavicini Antal és Székely Judit házasságából 1948-ban egy fiú született. András,aki 1973-ig itthon élt, majd egy jó karrier reményében elment Magyarországról. Ma Torontóban lakik, csak a rendszerváltás után látogatott haza. Zita lányát idehaza a nagyszülők nevelték sok-sok szeretettel. A kislány balett táncosnő szeretett volna lenni, de alkata miatt abba kellett hagynia tanulmányait, pedig 10 éves korában már az egyik karácsononyon a Diótörőben is fellépett az Állami Operaházban.

E kis kitérő után vissza Pálinkás Antalhoz!

1953-ban újból megnősült, Dudás Ilonával kötött házasságából leánya született. Borbála máig Budapesten él. 

András fiától származó unokája Pallavicini Zita újságíró, eredeti szakmáját tekintve színésznő.

Hírek a közlemúltból

Pallavicini Zita anyját meggyilkolták- soha nem tudta meg a grófnő, ki volt a tettes 

"Megölték, nem természetes úton halt meg. Prágában történt. Mint a filmekben, rendőr hozta a rossz hírt: anyámat meggyilkolták.

Azt kérdeztem: hogyan? Ugye nem szenvedett?

Nem, elvágták a torkát, az gyors halál!

Nem valószínű, hogy rablógyilkosság volt, ebben lehetett politika, bármi.

Engem be sem hívtak azonosítani a holttestet, nem kérdeztek ki.

A lakásban történt, anyám ismerhette a tettest, ha beengedte az ajtón.

De ez mind spekuláció. Elítéltek valakit, aki öt évig ült ártatlanul, aztán kiengedték.

Csak huszonegy éves voltam, sokkot kaptam, de vigyáznom kellett a tizenkét éves húgomra.Úgy elvarrtak minden szálat,hogy az utólag furcsa. De hiába változom át a bosszú angyalává, Anyámat nem hozhatom vissza!

A családom felszólított, hogy ne tegyek semmit. Az a pap temette, aki megkeresztelte őt...

Elég hullámzó volt az életem, picit kevesebbel is beérném!- mondta tavaly ősszel egy televíziós műsorban a ma is fiatal "őrgrófnő".

Zita most második könyvén dolgozik, melynek címe "Levelek Olivierhez".

- a szerk.


 

 

Szerző: admin