Senki nem állt a magyar zseni mellé
2020. január 7. 13:14
Kliegl József találmányai hatalmas port kavartak, ám zseniális masináihoz nem kapott anyagi támogatást.

Sok tehetséges emberrel kapcsolatban dobálóznak a „polihisztor”, esetleg az „igazi reneszánsz ember” kifejezésekkel, de az 1795-ben Baján született Kliegl Józsefről valóban elmondható, hogy kiemelkedő képességeket csillantott meg egymástól nagyon távol álló területeken is.

Tengeralattjárótól a nyomdagépig

Pesti egyetemi tanulmányai után katonatisztként kereste kenyerét, majd leszerelése után gazdatiszt lett, tanult a bécsi képzőművészeti akadémián, később pedig nyomdászként dolgozott, utolsó éveiben festményei eladásából tartotta fenn magát. Már ez is igen változatos pályafutás, Kliegl azonban szabadidejében igazi szenvedélyének, a különféle gépezetek tervezgetésének hódolt.

Elsőként egy tengeralattjáró, illetve egy mechanikus számológép ötletét csiszolgatta, ezek még visszhang nélkül maradtak, de 1835-ben egy nagy lelkesedéssel fogadott találmánnyal állt elő.

Mechanikus nyomdai szedőgépe, illetve a hozzá készített osztógépe egyfelől nagyon lerövidítette volna a szedés hosszadalmas folyamatát, másrészt akár két tucat ember munkáját is kiválthatta.

Sajnos olyan rajzok nem maradtak fenn, amelyek alapján pontos képet kaphatnánk szerkezetei működéséről, de az biztos, hogy többek voltak holmi gondolatkísérletnél.

Ez nem túlzás, ez a valóság

A feltaláló az 1839–1840-es országgyűlés idején Pozsonyban is bemutatta prototípusait, általános lelkesedést keltve.

„Ennek a honi találmánynak nagyszerűségét a Kliegl támogatására alakult pesti bizottság egyhangúlag elismerte, s megbízta a feltalálót, hogy legelsősorban is az osztógépet készítse el teljesen. Ez a gép másfél óra alatt egy ívre való ciceró betűt lesz képes elosztani, amihez most tízszer annyi idő kell. A gép, amelyhez emberi erő nem kell és éjjel-nappal, mint valami óramű, magától tovább dolgozik: nyolcszorosan építendő. Kliegl úr azt állítja, hogy a gépe naponkint legkevesebb harminchat ívet fog elosztani!”

„Ez az osztógép azonban a hallatlan gyors munkája következtében használhatatlan volna, ha nem állana összeköttetésben egy szedőgéppel. A már teleosztott szedőszekrények onnan elvétetnek és itt legott fölhasználtatnak. Az osztógép fogantyúval hozatik mozgásba; a szedőgép, mint a zongora, klaviatúrával van ellátva. Ezen a szedő csak játszik. Fölötte elmés s valóban csudálatra méltó a szerkezete, aminek következtében a szedés olyan gyorsan halad, akár a beszéd. Ez nem túlzás. Ez valóság” – írta egy lap a bemutató alapján.

Kottázógép és sínlerakó mozdony

A gond csak az volt, hogy pesti bizottság ide vagy oda, Kliegl soha nem kapott ahhoz elegendő anyagi támogatást, hogy tökéletesítse és gyártani kezdje a gépét. Egyesek tudni vélik, hogy a század második felében Nyugat-Európában megjelent szedőgépek valójában Kliegl elgondolását másolták le, ezt azonban nem állapíthatjuk meg biztonsággal.

Másik nagy port felvert, már az 1850-es években kigondolt találmánya, a hangjegyíró is hasonló sorsa jutott. A zongorán leütött hangokból azonnal kottát készítő szerkezetről a Vasárnapi Ujság írt lelkendező beszámolót, hogy aztán az egyetlen, állítólag működő prototípusa tönkremenjen és eltűnjön, néhány nehezen értékelhető vázlatot hagyva csak maga után.

Könnyebb megítélni, hogy Kliegl egysínű vasútja, illetve a vasútépítést forradalmasítani hivatott sínlerakó mozdonya ötletes, ám feltehetően gazdaságosan nem megvalósítható találmány volt, hiszen ilyesmivel a korban mások is sokat kísérleteztek sikertelenül. Lehet, hogy összes találmánya ilyen lett volna, ám Kliegl nem kapott esélyt a sorstól, hogy valódi kísérletet tegyen megvalósításukra.

150 évvel ezelőtt szegényen, elfeledve halt meg – a legkevesebb, amit emlékéért tehetünk, hogy úgy vesszük, nem gépei hiányosságai, hanem a hiányzó anyagi támogatás ítélte kudarcra kétségkívül zseniális masináit.

BBC History

Szerző: admin